2012. július 1., vasárnap

évközi 13

Hirdetések
Első vasárnap van a reggeli szentmisék után rózsafűzér titokcsere lesz.
Mai vasárnap péterfillérek gyűjtés lesz. A perselybe bedobott adományokat a Vatikán javára továbbítjuk.
Szent István alapítvány pályázat leadásának ma van a határideje.
Az elsőáldozás és a bérmálás képei megtekinthetők, és az Interneten keresztül megrendelhetők a plébánia Web oldalán.
Júniusban, július, augusztus hónapokban az esti szentmisék 7 órakor kezdődnek.
A kálvária feltárásának a látványterve bejáratnál megtekinthető. Az ásatások folytatódnak. Aki szeretne részt venni a feltárás munkájában, kérem iratkozzon fel a hátul kitett lapon.
Temetés
Pápai Károlyné Julianna temetése július 2-án 13 órakor lesz a Szentistvántelepi temetőben. Lelkiüdvéért Szentmisét ajánlunk fel a temetés után.
Keresztelés
Novai Kern Zsuzsanna keresztelése július 8-án 11 órakor lesz Szentistvántelepen.
Nagy Rebeka Sára keresztelése július 8-án 12 órakor lesz Budakalászon.
Templomfelújítás
A héten elkészült a Szentistvántelepi templom lekövezése.



Miseszándékok
Szombat Szentistvántelep 19.00 óra +Antal Jánosért
Vasárnap: 8 óra Budakalász hívekért
        10 óra Szentistvántelep + Lajos atyáért
        19 óra Budakalász Sinka Józsefért
Hétfő Budakalász 19 óra szabad
Kedd  8 óra szabad
Szerda Budakalász 7 óra szabad
Csütörtök 19 óra szabad
Péntek Budakalász 19 óra + Vörös Lászlóért
Szombat Szentistvántelep 19.00 óra szabad
Vasárnap: 8 óra Budakalász püspök atya szándékára
        10 óra Szentistvántelep Hálából
        19 óra Budakalász Ruskovics Családért
A szentatya júliusi imaszándéka
Általános imaszándék: hogy a keresztények járuljanak hozzá az AIDS-betegek testi és lelki szenvedéseinek enyhítéséhez, különösen a legszegényebb országokban.
Missziós imaszándék: a missziós területeken szolgáló szerzetesekért, hogy az Evangélium örömének tanúi és Krisztus szeretetének élő jelei legyenek.

A héten ünnepeljük Szent Tamás apostolt, Zaccaria Szent Antalt, Goretti Szent Máriát. Isten éltessen mindenkit, aki a héten ünnepli születés vagy névnapját.



Prohászka Ottokár gondolataiból: «Íme, egy fejedelem járula hozzá és imádd őt, mondván: Uram, leányom most halt meg, de jer, tedd rá kezed s élni fog. És fölkelvén, követé őt Jézus és az ő tanítványát·»
a) Ez Isten udvarának etikettje; aki hozzá megy, az leborul, imád s kér. Az ember is úr, de csak a teljes függés alapján; mondva csinált úr, mondva Isten szájával, a teremtő s fönntartó szóval. Csak e szó leheletétől lehet úr. Ha fölemeli fejét kevélyen, beleüti azt a végesség mestergeren-dájába. Az élet mélysége, a hatalom fölsége, a halál titokzatossága szerénységre inti. Ha ma-gunkba térünk, megértjük a kötelesség s az erkölcsiség egyszerű, nemes formáit s azt az erő-szakos, önfeledésre, verejtékező s mégis haszontalan erőlködésre állított «Übermensch»-!, a modern óriást, aki nem hisz s nagyokat mond, szívből megsajnáljuk. – Az Isten tesz minket naggyá s ahányszor hozzá alázattal közeledünk, egyre nagyobbakká leszünk.
b) «És imádás» s «igen kéré . . .» A halál megszokott képei imponáló, megrendítő hatalommá válnak, mikor azokat illetik, kiket szeretünk. Tehetetlenségünk s fájdalmunk érzete kiáltássá lesz ... kiáltássá a mélységből. Mily szerény a halottját sirató király, épen úgy, mint a gyermekét szoptató királyné; élet-halál királyt, királynét nem ismer, csak epedő, vágyódó, imádkozó lelkeket. Ó jer s tedd rá kezedet . . . Gyönge még az a hit, mely kézráföltételt igényel, de tiszteletreméltó máris, mert imádkozik. A gyönge, a kísértetben élő lélek ne ütközzék meg azon, hogy gyönge; hanem imádkozzék, kérjen; majd erősebb lesz.
c) «Jővének a zsinagóga fejedelmétől, mondván: Leányod már meghalt, minek fárasztod tovább a Mestert... Jézus pedig monda a zsinagóga fejedelmének: Ne félj, csak higyj!?» (Márk 5, 35.) Az ember hamar kimondja: elég; ne fáraszd a Mestert! De a Mester megy a ravatal s sír felé. Ne félj, csak higyj; élni fog! Ah, hogyne félnénk?! Félünk a haláltól; elszakadni, az fáj; lesiklani a zúgón ismeretlen mélységbe, borzasztó. Hogy találunk el ott Haza? Ne félj, Jézus vezet. A víznek mindegy, akár éjjel, akár nappal folyik, húzza azt a mélység; minket a halálban is az Isten húz; bizton megyünk s eltalálunk, ha tiszta a szívünk. Ne félj, csak higyj és szeress! Halálod mély álomból varázsos ébredés lesz!
d) «És elérkezének házába és látá a tolongást s mily nagyon sírnak ... És bemenvén, monda: Mit búsultok és sírtok? A leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt . . . És megfogván a leányzó kezét, monda: Talita kum   . És azonnal fölkelt a leány és járt.» A gyásznép sír, ruhákat varr, sípokat készítget, koszorúkat fon; temetésre készül; hervadó gondolatokkal, reménytelenül jár föl-alá. Az isteni Megváltó e tolongó, hervadt nép közé lép, mint az élet s az erő; ő mást gondol, mást lát; nem holtat, hanem alvót; a halálból, az örök élet portájából visszahívja a leány lelkét; int neki s az engedelmeskedik. – A világi gyász, mely a lélekkel nem gondol, üres diókat szed télre, virágokat gyűjt északsarki expedíciókra s brüsszeli csipkéket dobál a hajótörött felé erős kötél helyett! Mily silány érzület! És Jézussal nézek halottat; temetőmet berendezem a «föltámadásra». Erre nevetni is lehet, de a Mestert ez nem bántotta, engem se bántson!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése