2014. február 2., vasárnap

4. évközi vasárnap


Hirdetések
Mai nap Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe van.
A szentmisék elején gyertyaszentelést és körmenetet tartunk.
Elsővasárnap van, a perselyezéskor templomaink javára gyűjtünk. A reggeli misék után rózsafűzér titokcsere lesz.
A héten elsőcsütörtök és elsőpéntek lesz. Idős beteg testvéreinket a szokott időben fogom felkeresni.
Szeretetláng engesztelő imaóra lesz
Szentistvántelepen csütörtökön 17 órától, Budakalászon pénteken 17 órától.
Szentségimádási lehetőség van Szentistvántelepen minden csütörtökön15 órától.
Plébánia költségvetése megtekinthető a plébánián irodaidőben.
Bérmálási oktatás február 2-án vasárnap esti mise után folytatódik.
Koncert
Február 16-án a vasárnap esti mise után a Pasaréti Ferences templom kórusa farsangi koncertet ad. Közreműködik a Havy Brass tubanégyes.
 
Szentatya imaszándéka februári hónapra

Általános imaszándék:
hogy az Egyház és a társadalom legyen tekintettel az idős emberek bölcsességére és tapasztalatára.

Missziós imaszándék:
hogy a papok, az egyházi és a világi személyek nagylelkűen tudjanak együtt dolgozni az evangelizáció érdekében.

 





Miseszándékok
Szombat Szentistvántelep 18 óra hálából
Vasárnap: Budakalász 8 óra hívekért
        Szentistvántelep 10 óra + Gyula
        Budakalász 18 óra Déd és nagyszülőkért
Hétfő Budakalász 18 óra +szülők
Kedd Szentistvántelep 18 óra hálából
Szerda Budakalász 7 óra +Gábor
Csütörtök Szentistvántelep 18 óra Piroska édesanyáért
Péntek Budakalász 18 óra + Horváth Gergely és neje Stefániáért
Szombat Szentistvántelep 18 óra szabad
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök atya szándékára
        Szentistvántelep 10 óra +Németh Mihályért és családért
        Budakalász 18 óra +szülőkért
 
 
Mai nap Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe van, a héten ünnepeljük Szent Balázst, Szent Ágotát, Szent Dorottyát, Miki Szent Pál és társait japán első vértanúkat, és Emiliáni Szent Jeromost.
Isten éltessen mindenkit, aki a héten ünnepli születés vagy névnapját.
 
 


Prohászka Ottokár gondolataiból: «"És íme egy ember vala Jeruzsálemben, Simeon nevű, igaz és istenfélő férfiú.» (Luk. 2, 25.)

a) Öreg, őszbeborult ember, nemcsak az évek dere van fején, de a tapasztalatok, küzdelmek, csalódások terhe a lelkén. Emberileg szólva, mondhatni: fáradtember. Látta a világot, ismeri gonoszságát; szemei előtt szenvedtek kis bűnösök s uralkodtak nagy gonosztevők; látta a bűnt s az erényt bíborban s rongyokban; de őmaga «igaz istenfélő» volt, tehát értelmes is s kötelességtudó is volt. Értelmem is, hitem is, kötelességtudásom is azt mondja: ne a bűnt, hanem Istent nézd s aszerint tégy. Ha szemét van körülötted, sebaj, nyílj ki s légy virág rajta; ha felhős s ködös a táj, sebaj, szárnyad van, lendülj a felhők fölé! «Istent féld s tartsd meg az ő parancsait; – mert ez az egész ember.» (Eccli. 12, 13.)

b) «Várván Izrael vigasztalását s a Szentlélek vala őbenne.» A szívtisztaság ad bizalmat s halhatatlan reményt a léleknek. A remény a lélek kizöldülése s tavasza. A remény az éber, a rugalmas lélek sajátsága. Szeme egy más világba néz s virraszt az éjben. Ösztöne, hogy akadályokon s nehézségeken át, mint a gyökér a föld rétegein keresztül, a gazdagabb, napsugaras életbe törjön. Óriási hatalom a reménylő ember; temperamentuma a küzdelem s a legnagyobb hatalom az örök életbe törő ember. Credo... vitám aeternam! A hit akkordjai a reményben győzelmi énekké, a világitélet viharjává fokozódnak s az isteni remény ekkor veszi el koszorúját. Ezt a reményt keltem föl magamban: remélek örök életet s isteni segítséget rá ma is!

g) «És áldván az Istent, monda: Most bocsásd el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te "Üdvözítődet.» Most bocsásd el szolgádat e szolgálatból, a külső, ködös, távol vidéken végzett szolgálatból, hol éjjel-nappal készségesen szolgáltalak; szolgáltalak télen, vagyis kedélyem elborulásaiban; szolgáltalak tavaszkor s nyáron, vagyis szívem vigaszaiban; küzdve, bízva szolgáltam neked. Szívesen megyek, mert te bocsátsz el; akaratodból jöttem, parancsodra megyek; éltet a remény, hogy jobb helyre bocsátsz el. Jobb jön ez után; hisz az Üdvözítő biztosít róla. Érzem a sassafras illatot a keserű hullámok felett az új világ virányairól. Üdvözlégy örök javak biztosítója, Üdvözítő! – Szívesen megválók földtől s élettől; mi tartson s mit szeressek rajtuk? Azért vannak, hogy lelkem az örök életre fejlődjék rajtuk, mint fészekben a madár a repülésre. Életem olyan, mint a télen kivágott fának tönkje, várja a tavaszt s az új fakadást.

h) «Mert látták szemeim a te üdvözítődet, kit rendeltél minden népek színe elé, világosságul a pogányok megvilágosítására s dicsőségül a te népednek, Izraelnek·» Mert téged láttalak, azért homályosultak el szemeim minden másra. Az a «más» különben is csak fályol, csak szimbólum; legtöbbször oly sűrűn szőve, hogy az arcot mögötte sehogy sem bírom kivenni. De a hit s az imádkozó vagy a tiszta szív s az éles szem előtt lassanként kibontakozik a «faciès Christi». Mily arc ez! Aki látta, nem kételkedik s nem retteg; testvérünk arca! «Quando veniam et apparebo ante faciem tuam!» Mikor jövök már színed elél? Ez az arc fölvilágosít nemzeteket. Nem mint a déli jeges sark vulkánjai, melyek hat hónapos éjben s örök télben csóválják a tüzes erupciók fáklyáját, de nem indul meg senki e fény után; te nem így; te világítsz s vonzasz. «És elmegyen sok nép és mondja: jertek, menjünk föl az úr hegyére s ő megtanít minket útjaira és ösvényein fogunk járni.» (Iz 1, 3.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése