2015. július 20., hétfő

16. évközi vasárnap


Hirdetések
Szeptemberig az esti szentmisék 19 órakor kezdődnek.
Felnőtt megtérő hittanra lesz július 26-án 18 órától.
Szent István Alapítvány ösztöndíj papírját megtaláljuk a hátsó asztalon. Leadási határidő július 31.
A napközis tábor –kevés jelentkező miatt- elmarad.
Esküvő
Július 18-án kötött házasságot Czakó Adorján és Farkas Luca.
25. házassági évfordulót ünnepel Kiss Zoltán és Lászlóffy Ilona július 25-én 17 órakor a Budakalászi templomban.
Szentistvántelep várjuk a jelentkezőket, akik szívesen felajánlanának virágot a templom díszítésére, vagy segítenének a templom virágdíszítésben
A héten Illés, Brindisi Szent Lőrinc, Szent Mária Magdolna, Szent Brigitta, Árpádházi Szent Kinga és Szent Jakab apostol ünnepe lesz. Isten éltessen mindenkit aki a héten ünnepli születés vagy a névnapját.





Miseszándékok
Szombat Szentistvántelep 19 óra +id. Lebedy Istvánért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra +Piroskáért
       Budakalász 19 óra Hálából a Húsvéti ünnepen közreműködő valamennyi testvérért
Hétfő Budakalász 19 óra hálából Márton atyáért
Kedd Szentistvántelep 19 óra szabad
Szerda Budakalász 7 óra Soproni család élő és + tagjaiért
Csütörtök Szentistvántelep 19 óra szabad
Péntek Budakalász +Ldinek Jánosné Erzsébetért
Szombat Szentistvántelep 19 óra +Morvay Ferenc és felesége +Török Emerenciáért és nagyszülőkért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra szabad
       Budakalász 19 óra Ruskovics családért
 


Ferenc pápaegy bolíviai börtönben: Egy ember vagyok, akinek megbocsátottak


A pápa autón érkezett. A börtön sportpályáján 5 500 ember várta, körbejárt közöttük, sokakat megölelt, majd a következő beszédet intézte hozzájuk: „Nem mehettem el Bolíviából anélkül, hogy ne üdvözöljelek benneteket, meg ne osszam veletek azt a hitet és reményt, amely a kereszten felajánlott szeretetből születik meg. Köszönöm, ahogyan fogadtatok. Tudom, hogy készültetek rá, imádkoztatok értem. Nagyon köszönöm nektek. A tanúságtéte-lekből látom, hogy a fájdalom nem tudja kiölni a szív mélyén a reményt, hogy az élet erőteljesen utat tör magának még az ellenséges körülmények között is. 

Ki az, aki itt áll előttetek? – kérdezhetnétek. Az életemnek egy bizonyosságával szeretnék válaszolni erre a kérdésre, egy olyan bizonyossággal, amely örökre rám nyomta a bélyegét. Aki itt áll előttetek, az egy ember, akinek megbocsátottak. Egy ember, akit megváltottak, megváltanak sok bűnéből. Így mutatkozom be nektek. Nem sok, amit adhatok nektek, de nektek szeretném adni, meg szeretném osztani veletek azt, amim van, amit szeretek: Jézust, Jézus Krisztust, az Atya irgalmasságát.
Ő azért jött, hogy megmutassa nekünk, láthatóvá tegye előttünk a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Titeket, téged, téged, téged, engem… Cselekvő, valóságos szeretet ez. Szeretet, amely komolyan vette övéi életének valóságát. Olyan szeretet, amely gyógyít, megbocsát, felemel, gondoskodik. Olyan szeretet, amely közel lép az emberhez, visszaadja a méltóságát. A méltóságot, amelyet sokféleképpen elveszíthetünk. De Jézus csökönyös ebben: életét adta azért, hogy visszaadja az elveszített méltóságot, minden erejével azon legyen, hogy felruházzon minket méltósággal.

Eszembe jutott valami, ami segíthet: Péter és Pál, Jézus tanítványai is börtönben voltak. Megfosztották őket szabadságuktól. Ebben a helyzetben volt valami, ami megtartotta őket; valami, ami nem engedte, hogy elkeseredjenek, hogy belevesszenek az értelmetlenség sötétségébe. Az imádság volt ez. Egyéni és közösségi imádság. Ők is imádkoztak és értük is imádkoztak. Két mozdulat, két cselekedet: és ezek együtt olyan hálót képeznek, amely megtartja az életet és a reményt. Az imádság megment az elkeseredéstől és arra ösztönöz, hogy menjünk tovább. Olyan háló, amely megtartja az életet, a ti életeteket és a családtagjaitok életét. Te az édesanyádról beszéltél… az anyák imádsága, a jegyesek, a gyerekek imádsága: ez egy háló. Ez a ti hálótok, amely előre viszi az életet. 

Mert amikor Jézus belép valakinek életébe, akkor az az ember nem marad a múlt rabságában, hanem elkezd másképp, más reménnyel tekinteni a jelenre. Elkezdi más szemmel nézni saját magát, más szemmel néz az élete valóságára. Nem ragad le annál, ami történt, hanem képes sírni és megtalálja az erőt az újrakezdéshez. És ha időnként szomorúnak, legyőzöttnek érezzük magunkat, rosszul vagyunk, akkor – arra hívlak benneteket –, nézzünk a keresztre feszített Krisztus arcára! Az ő tekintetében mindannyian megtalálhatjuk a helyünket. Mindannyian rábízhatjuk a sebeinket, a fájdalmainkat, ahogyan a tévedéseinket is, a bűneinket is. Sok dolog van, amiben hibázhatunk. Jézus sebeiben helyet kapnak a mi sebeink is. Mindannyian „megsebesülünk”, így vagy úgy. Elvinni a sebeinket Jézus sebeihez… Miért? Hogy gyógyítsa, megmossa, átalakítsa, feltámassza. Ő értetek halt meg, értem halt meg, hogy a kezét nyújtsa nekünk, felemeljen. Beszéljetek, beszéljetek a papokkal, akik ide jönnek hozzátok, beszélgessetek velük! Beszéljetek a testvérekkel, akik ide jönnek, beszélgessetek velük! Beszélgessetek mindenkivel, aki azért jön, hogy Jézusról beszéljen nektek. Jézus fel akar emelni minket, mindig.

Ez a bizonyosság arra ösztönöz minket, hogy dolgozzunk a méltóságunkért. Az elzárás nem ugyanaz, mint a kirekesztés: ez legyen mindig egyértelmű! Mert a börtönbüntetés annak a folyamatnak a része, amely visszahelyezi az embert a társadalomba. Sok minden van ellenetek ezen a helyen – jól tudom és ti is nagyon világosan elmondtátok: a túlzsúfoltság, az igazságszolgáltatás lassúsága, a foglalkoztatás-terápia és a rehabilitációs programok hiánya, az erőszak, az infrastruktúra hiánya, a felsőfokú tanulmányok lehetőségének hiánya… Szükség van arra, hogy az intézmények gyorsan és hatékonyan összefogjanak és választ találjanak ezekre a kérdésekre. De miközben ezért harcolunk, nem tekinthetjük úgy, hogy minden elveszett. Vannak dolgok, amiket már most meg tudunk tenni.

Ebben a rehabilitációs központban az együttélés részben rajtatok múlik. A szenvedés és a nélkülözés önzővé teheti a szívünket, helyet adhat a konfliktu-soknak, de megtehetjük azt is, hogy a hiteles testvériség megteremtésének lehetőségévé tesszük. Segítsetek egymásnak! Ne féljetek segíteni egymás-nak! A gonosz az összetűzést akarja, a rivalizálást, a megosztottságot, a klikkesedést keresi. Ne menjetek bele a játszmájába! Küzdjetek, hogy előre haladjatok, egységben!

Szeretném kérni tőletek, hogy adjátok át üdvözletemet a családjaitoknak, családtagjaitoknak, akik közül néhányan itt vannak… nagyon fontos a jelenlétük, a család segítsége, a nagyszülők, az apa, az anya, a testvérek, a feleség, a férj, a gyerekek. Arra emlékeztetnek minket, hogy érdemes élni és küzdeni egy jobb világért.

Végül bátorítani szeretném azokat, akik ebben a központban dolgoznak: a vezetőket, a büntetőbíróság börtönőreit és az egész személyzetet. Fontos közfeladatot láttok el. Fontos feladatotok van a társadalomba való visszahelyezés terén. A feladat felemelni, nem lealacsonyítani; méltóságot adni, nem megalázni; bátorítani, nem lesújtani. Olyan folyamat ez, amely azt kéri tőlünk, hogy ne a jók és rosszak logikája alapján gondolkodjunk, hanem az ember megsegítésére irányuló logika szerint. Az ember megsegítésének logikája megment benneteket a korrupció minden formájától és jobb körülményeket teremt mindenki számára. Ha így éljük meg ezt a folyamatot, az nemesebbé tesz minket, bátorságot ad és felemel mindannyiunkat. Mindenki megteheti a szívében, mindenki tudja, hogyan kell…
Kérlek benneteket, imádkozzatok továbbra is értem, mert nekem is vannak hibáim és bűnbánatot kell tartanom. Nagyon köszönöm.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése