2015. október 17., szombat

évközi 29 vasárnap


Hirdetések
Október hónapban minden este rózsafűzért imádkozunk Budakalászon, Szentistvántelepen csak a Szentmisék előtt.
A mai vasárnap a missziók javára gyűjtünk.
Hitoktatás
Bérmálkozásra felkészítő hittan indul kéthetente vasárnap esténként. Várjuk a 13 évesnél idősebb fiatalok jelentkezését.
Következő alkalom október 18.
Felnőtt megtérő hittan október 25-én lesz.
Nagy szeretettel köszöntjük egyházközségünk legfiatalabb tagját Bernek Andor Olivért.
Keresztelés
Október 25-én 11.30-kor Budakalászon keresztelem Csikhelyi Andrást, Csökő Nórát, Zima Dominikot, Zima Natalit, Zima Vivient.
Temetés
Marossy Jenő temetése október 20-án 15.30-kor lesz a Katolikus temetőben.
Telep
Baba-mama klub lesz kedden 10-től.
Nagypapa-mama klub következő alkalma november 12-én csütörtökön 16.30-tól lesz.
 
 





Miseszándékok
Szombat Szentistvántelep 18 óra +Édesanyáért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra +László
       Budakalász 18 óra megfáradtakért
Hétfő Budakalász 18 óra +Tóth Gusztávné Teréz
Kedd Szentistvántelep 18 óra szabad
Szerda Budakalász 18 óra Jószándékra
Csütörtök: Szentistvántelep 18 óra szabad
Péntek Budakalász 18 óra +Kovács Sándorért, szülőkért és testvérekért
Szombat Szentistvántelep 18 óra +Mézes Istvánért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra +Édesanyáért és férjeinkért
       Budakalász 18 óra Schmidt, Fortwingel és Kochlberger család elhunytjaiért
A mai nap Szent Lukács evangélista, a héten Kanadai vértanúkért, Szent Orsolya, Szent II. János pál pápa, Kapisztrán Szent János, Claret Szent Antal ünnepe lesz. Isten éltessen mindenkit aki a héten ünnepli születés vagy a névnapját.
 


Ferenc pápa beszéde. Szeptember 27-én a Szentatya szentmisével zárta le a Családok VIII. Világtalálkozóját Philadelphiában a Benjamin Franklin Parkban kétmillió hívő részvételével.

 

Ma erősen allegorikus fogalmazásával Isten szava meglep és elgondolkodtat minket. Grandiózus képek, melyek gondolkodásra késztetnek. Allegorikus nyelvezet, amely kérdőre von minket, de lelkesedésünket is táplálja.

Az olvasmányban Józsue azt mondja Mózesnek, hogy a nép két tagja profetizálnak és minden felhatalmazás nélkül hirdetik Isten szavát. Az evangéliumban János elmondja Jézusnak, hogy a tanítványok megtiltották valakinek, hogy Jézus nevében ördögöket űzzön. És itt jön a meglepetés: Mózes és Jézus is szemrehányást tesz ezeknek a munkatársaknak, amiért ilyen zárt az értelmük. Bárcsak mindnyájan Isten szavának prófétái lennének! Bárcsak mindenki képes lenne csodákat tenni az Úr nevében!

Jézus azonban ellenszenvet talál az emberekben, akik nem fogadják el azt, amit ő tett és mondott. Számukra tűrhetetlen volt Jézus nyitottsága azoknak becsületes és őszinte hite iránt, akik nem tartoztak Isten választott népéhez. A tanítványok jóhiszeműen cselekedtek, de az a kísértés, hogy megbotránkoznak Isten szabadságán, aki esőt hullat igazakra és bűnösökre egyaránt (vö. Mt 5,45), túllépve a bürokrácián, a hivatalosságon és a belső körökön, a hit hitelességét fenyegeti, és ezért határozottan vissza kell utasítani.

Ha számot vetünk ezzel, akkor megértjük azt is, miért mond ennyire kemény szavakat Jézus a botránkozásról és botrányról. Jézus számára tűrhetetlen botrány mindaz, ami veszélyezteti és lerombolja bizalmunkat abban, ahogyan a Lélek működik.

Isten, a mi Atyánk, nem engedi, hogy bárki is felülmúlja a nagylelkűségben, és ezért vet. Veti jelenlétének magvait a világba, mivel „a szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket” elsőként (1Jn 4,10). Az ő szeretete mély bizonyosságot önt belénk: ő keres minket, ő vár minket! Ez a bizalom vezeti a tanítványt arra, hogy bátorítsa, támogassa és növekedéshez segítse az összes körülötte lévő jó kezdeményezést. Isten azt akarja, hogy összes gyermeke részt vegyen az evangélium ünneplésében. Ne akadályozzátok meg azt, ami jó – mondja Jézus –, ellenkezőleg, segítsétek növekedni. Veszélyes kísértést jelent megkérdőjelezni a Lélek működését, azt a benyomást kelteni, hogy a Léleknek semmi köze azokhoz, akik nem a „mi csoportunkhoz” tartoznak, akik nem olyanok „mint mi”. Ez nemcsak meggátolja a hitre való eljutást, hanem a hit teljes kiforgatása.

A hit „ablakot” nyit a Lélek tevékeny jelenlétére, és azt bizonyítja számunkra, hogy a boldogság, az életszentség mindig az apró gesztusokhoz kapcsolódik. „Aki inni ad nektek, akár csak egy pohár vizet is az én nevemben – mondja Jézus, tehát ez egy apró gesztus –, nem marad jutalom nélkül” (Mk 9,41). Egészen kis tettekről van szó, olyanokról, amelyeket otthon tanulunk meg. Ezek a család tettei, melyek belevesznek a mindennapok egyszínűségébe, de amelyek minden napot megkülönböztetnek a másiktól. Ezek az anya, a nagymama, az apa, a nagypapa, a gyermek, a testvér tettei. A gyengédség, a szeretet, az együttérzés tettei. Ezek közé tartozik a ránk váró meleg vacsora, vagy a hajnali felkelést kísérő reggeli. Családi gesztusok ezek. Az elalvás előtti áldás és az ölelés hazaérkezéskor a hosszú munkanap után. A szeretet apró dolgokban fejeződik ki, az odafigyelésben a mindennapi kis részletekre, melyek lehetővé teszik, hogy az életnek mindig otthonos íze legyen. A hit akkor növekszik, ha szeretettel éljük meg, és szeretet járja át. Ezért családjaink és otthonaik valódi házi egyházak: megfelelő helyek, ahol a hit életté válik és az élet növekszik a hitben.

Jézus arra hív, hogy ne akadályozzuk meg ezeket a kicsiny csodás tetteket, sőt, azt akarja, hogy kiprovokáljuk, hogy segítsük növekedni, hogy úgy támogassuk az életet, ahogyan az megmutatkozik, hogy ébresszük a szeretet összes kicsiny gesztusát, az ő világban elő és működő jelenlétének jeleit.

Ez a magatartás, melyre Jézus hív minket, arra késztet, hogy megkérdezzük magunktól, ma, itt, ennek az ünnepnek a végén: mit teszünk annak érdekében, hogy e szerint a logika szerint éljünk a családban és a társadalomban? Milyen világot akarunk gyermekeinkre hagyni (vö. Laudato si’, 160)? Ezekre a kérdésekre nem tudunk egyedül mi válaszolni. A Lélek az, aki hív minket, hogy a nagy emberi családdal együtt válaszoljunk. Közös otthonunk már nem tud elviselni nyilvánvaló megoszlásokat közöttünk. „Közös otthonunk megvédésének sürgető kihívása magában foglalja azt az igyekezetet is, hogy az egész emberi családot egyesítsük a fenntartható és átfogó fejlődés keresésében, mivel tudjuk, hogy a dolgokon lehet változtatni” (uo. 13.). Gyermekeink találjanak bennünk vonatkozási pontot a közösségre, és nem a meddő megosztottságra. Gyermekeink találjanak bennünk olyan embereket, akik képesek összefogni másokkal, hogy kibontakoztassuk mindazt a jót, amit mennyei Atyánk elültetett. /folytatjuk/

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése