2016. július 9., szombat

15. évközi vasárnap


Hirdetések
Köszönjük a Péter fillérek gyűjtésre felajánlott adományokat!
Budakalászon 58 010Ft, Szentistvántelepen 66 525Ft-ot továbbítottunk.
Nyári hónapokban az esti misék 19 órakor kezdődnek.
Esküvő
Palik András és Tubicsák Katalin esküvője július 16-án 16.30-kor lesz a Kalászi templomban.
Keresztelés
Csikhelyi András, Csökő Nóra és Tóth Marcell keresztelése július 10-én lesz ½12-kor a Budakalászi templomban.
Temetés
Fincza Istvánné Aranka Esztergomi idősek otthonában elhunyt. Temetése pénteken 11 órakor lesz a Katolikus temetőben. Lelkiüdvéért szentmisét ajánlunk fel a temetés után a Kalászi templomban.
Egyéb hirdetések:
Ágyazható sarokkanapé ingyen elvihető. Érdeklődni a sekrestyében.
Idős testvérünk szentistvántelepen–izületi betegség miatt takarításban kér segítséget heti rendszerességgel.
Megbízható család keres Budakalászon vagy környékén minimum egy évre legalább 3 szobás kiadó családi házat kerttel.


Szombat Szentistvántelep 19.00 óra Erzsébet és Gábor házaspárért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra +Jánosért
       Budakalász 19 óra +Sinka Józsefért
Hétfő Budakalász reggel 8 óra szenvedő lelkekért
Kedd Szentistvántelep elmarad
Szerda Budakalász elmarad
Csütörtök Szentistvántelep elmarad
Péntek 18.30 szentségimádás, 19 óra szabad
Szombat Szentistvántelep 19.00 óra szabad
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra +Vankovics Jánosért
       Budakalász 19 óra Ruskovics család elhunyt tagjaiért
A héten Szent Benedek, Szent Henrik, Lellisi Szent Kamill, Szent Bonaventura és Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe lesz. Isten éltessen mindenkit, aki a héten ünnepli születés vagy névnapját.
 
Az elsőáldozás és a bérmálás képei felkerültek a Netre. A hivatkozás a plébánia web oldalán elérhető.
Szent István alapítvány pályázati adatlapját az újságos asztalon megtaláljuk.


Ferenc pápa: A zárkózottságot az ima változtatja nyitottsággá!

Június 29-én, Szent Péter és Pál apostol ünnepén a Szentatya szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában, amelynek keretében megáldotta az utóbbi egy évben kinevezett metropolita érsekek palliumát.

Isten szavának középpontjában, melyet a mai liturgiában hallottunk, egy szópár áll: zárás-nyitás, bezártság-nyitottság, bezárkózás-megnyílás. Társíthatjuk e képhez a kulcsok szimbólumát is, amelyeket Jézus megígér Simon Péternek, hogy kinyithassa a mennyek országának bejáratát, és nem azért, hogy bezárja azt az emberek előtt, ahogyan néhány képmutató írástudó és farizeus tette, akiket Jézus megfeddett (vö. Mt 23,13).

Az Apostolok cselekedeteiből vett olvasmány (12,1–11) három bezártságot tár elénk: Pétert börtönbe zárják; az imára összegyűlt közösség bezárkózik; és – az itt hallott szakaszt követő részben – zárva van Máriának, a Márknak nevezett János anyjának a háza, ahová szabadulása után Péter bekopogtat.

A bezártságokkal szemben az ima jelenik meg legfőbb kiútként: kiút a közösség számára, amely hajlamos önmagába zárkózni az üldöztetés és a félelem miatt; kiút Péternek, akit az Úr által rábízott küldetése kezdetén Heródes börtönbe vet, és félő, hogy halálra is ítéli. Miközben Péter börtönben volt, „az egyház szüntelenül könyörgött érte Istenhez” (ApCsel 12,5). Az Úr pedig válaszol az imára, elküldi angyalát, hogy szabadítsa ki, „ragadja ki Heródes kezéből” (vö. ApCsel 12,11). Mindig az ima mint alázatos ráhagyatkozás Istenre és akaratára a kiút személyes és közösségi bezártságunkból. A nagy kiút a bezártságokból.

Pál is, amikor Timóteusnak ír, beszámol szabadulásának tapasztalatáról, megmeneküléséről a halálra ítélés veszélyéből. Az Úr mellette állt, és erőt adott neki, hogy befejezhesse evangelizáló tevékenységét a népek között (vö. 2Tim 4,17). Pál azonban egy sokkal nagyobb, egy végtelenül szélesebb horizont felé való „nyitásról” beszél: ez az örök élet horizontja, amely vár rá, miután befejezte földi „futását”. Jó látni az apostol életét, amely teljes egészében „kifelé” haladás az evangéliumnak köszönhetően: egészen előre tart, először azért, hogy elvigye Krisztust mindazoknak, akik még nem ismerik, majd pedig azért, hogy Krisztus karjába vesse magát, és hogy ő elvigye, „átmentse a mennybe, az ő országába” (vö. 2Tim 4,18).

Térjünk vissza Péterhez. Az az evangéliumi szakasz (Mt 16,13–19), amely elbeszéli hitének megvallását, majd a Jézus által rábízott küldetést, megmutatja nekünk, hogy Simonnak, a galileai halásznak az élete – csakúgy, mint mindannyiunké – megnyílik, egészen kitárul, amikor befogadja Istentől, az Atyától a hit kegyelmét. Akkor Simon elindul az úton – egy hosszú és nehéz úton –, amely elvezeti odáig, hogy kilépjen önmagából, emberi bizonyosságaiból és főleg a bátorságához és nagylelkű önzetlenségéhez keveredő gőgjéből. E megszabadulási folyamatban döntő szerepet játszik Jézus imája: „imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited” (Lk 22,32). Ugyanilyen döntő fontosságú az Úr részvéttel teli tekintete, miután Péter háromszor megtagadta őt: olyan tekintet ez, amely megérinti a szívet és a megbánás könnyeit fakasztja (vö. Lk 22,61–62). Simon Péter tehát kiszabadult gőgös énjének, félő énjének börtönéből, legyőzte a kísértést, hogy bezárkózzon Jézus azon hívása előtt, hogy kövesse őt a kereszt útján.

Miként már említettem, az Apostolok cselekedeteiből hallott szakaszt követő részben van egy részlet, amelyre érdemes kitérnünk (vö. 12,12–17). Amikor Péter csodás módon szabadon találja magát Heródes börtönén kívül, elmegy a Márknak nevezett János anyjának házához. Kopogtat az ajtón, bentről pedig egy Rodé nevű szolgáló válaszol, aki, bár felismerte Péter hangját, ahelyett hogy kinyitná az ajtót, egyszerre hitetlenkedve és örömmel szalad a hírrel úrnőjéhez. Az elbeszélés, amely komikusnak tetszhet – és amely elindíthatja az úgynevezett „Rodé-komplexust” –, megérezteti velünk azt a félelemmel teli légkört, amelyben a keresztény közösség élt: házukba zárkóztak, de Isten meglepetései elől is elzárkóztak. Péter kopogtat az ajtón. „Na, nézd csak!” Öröm is ébred, de a félelem is jelen van… „Kinyissuk, ne nyissuk?” Ő pedig kint veszélyben van, mert az őrség elkaphatja. De a félelem visszatart, mindig visszatart; bezár minket, elzár Isten meglepetései elől. Ez a részlet arról a kísértésről szól, amelynek mindig ki van téve az egyház: az a kísértés, hogy önmagunkba zárkózzunk, a veszélyekkel szemben. De itt is van egy kis rés, amelyen áthatol Isten cselekvése: Lukács azt mondja, hogy abban a házban „sokan összegyűltek, hogy imádkozzanak” (vö. ApCsel 12,12). Az ima lehetővé teszi, hogy a kegyelem kiutat tárjon: a bezártságból a nyitottságra, a félelemből a bátorságra, a szomorúságból az örömre.

És hozzátehetjük: a megosztottságból az egységre. Igen, ma bizalommal mondjuk ezt, a kedves Bartholomaiosz egyetemes pátriárka által küldött delegáció testvéreivel együtt, akik részt vesznek Róma védőszentjeinek ünnepén. Ez a közösség ünnepe az egész egyház számára, amint ezt nyilvánvalóvá teszi a metropolita érsekek jelenléte is, akik a palliumok megáldására jöttek. Ezeket képviselőim fogják rájuk helyezni székhelyükön...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése