2016. október 29., szombat

31. évközi vasárnap


Hirdetések
Ma hajnalban óraátállítás volt.
Köszönjük a missziók javára felajánlott adományokat. Budakalászon: 75 210 Szentistvántelepen 74 440Ft-ot.
A héten elsőcsütörtök és elsőpéntek lesz. Idős testvéreinket pénteken fogom felkeresni.
Nagypapa-nagymama klub lesz november 8-én ½ 5-kor Telepen.
Várjuk az új jelentkezőket a Rózsafűzér társulatba. Ezért tettünk ki egy rózsafűzérfát a templom bejáratához!
November 1-én Mindenszentek napján délután 3 órakor ima lesz elhunyt testvéreinkért a katolikus temetőben, utána sírkőmegáldás.
Aki szeretné az elmúlt évben elkészült sírkövet megáldatni, kérem, hogy iratkozzon fel a sekrestyében.
Ezen a napon vasárnapi miserendet tartunk. Ez parancsolt ünnep.
November 1-én az esti szentmise után (19 órakor) ima lesz elhunytjainkért a Kálvárián.
November 2-án, halottak napján 8-kor Telepen, este Kalászon lesz mise.
Várjuk új ministránsok jelentkezését! Szentistvántelepen ministráns-gyűlés szombaton 9-10 ig, Budakalászon hétfő esti mise után lesz.
Szeressétek egymást 350Ft-ért, Kalendárium 340 Ft, fogatós naptár 250 Ft, gyereknaptár150 Ft egylapos naptár 20 Ft-ért az újságos asztalnál megvásárolható.
Koszorú Budakalászi templom kertészei koszorú vásárral várnak mindenkit a vasárnapi szentmise után a templom-kertben.
A héten mindenszentek, halottak napja, Porres Szent Márton, Borromeo Szent Károly és Szent Imre herceg ünnepe lesz. Isten éltessen mindenkit aki a héten ünnepli születés vagy a névnapját.


Szombat Szentistvántelep 17.30 rózsafűzér 18 óra szabad
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra élő és +családtagokért
       Budakalász 17.30 rózsafűzér 18 óra Markuj család +tagjaiért
Hétfő Budakalász 17.30 rózsafűzér 18 óra SZVL
Kedd mindenszentek ünnepe
       Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra Szentistvántelepi egyházközség elhunytjaiért
       Budakalász 17.30 rózsafűzér 18 óra Budakalászi egyházközség elhunytjaiért
Szerda Halottak napja
       Szentistvántelep 8 óra Szentistvántelepi egyházközség elhunytjaiért
       Budakalász 17.30 rózsafűzér 18 óra Budakalászi egyházközség elhunytjaiért
Csütörtök Szentistvántelep 17.30 rózsafűzér 18óra SzVL.
Elsőpéntek
Szentistvántelep 8 óra szabad
Budakalász 17 óra engesztelő imaóra, 17.30 szentségimádás, 18 óra +rokonokért
Szombat Szentistvántelep 17.30 rózsafűzér 18 óra szabad
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra +szülőkért és testvérekért, Knáb családért
       Budakalász 17.30 rózsafűzér 18 óra Schmidt Sebestyén és neje Fridáért
 
 
 


 Ferenc pápa: Gondolkodjunk, mit tudunk tenni a menekültekért, a bevándorlókért!

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Folytatjuk elmélkedésünket az irgalmasság testi cselekedeteiről, amelyeket azért adott nekünk az Úr Jézus, hogy mindig elevenen és lendületben tartsuk hitünket. Ezek a cselekedetek ugyanis világossá teszik, hogy a keresztények nem ernyedten és lustán várják az Úrral való végső találkozást, hanem mindennap elébe mennek, felismerik az ő arcát sok ember arcán, akik segítséget kérnek. Ma Jézus ezen mondatánál fogunk elidőzni: „Idegen voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felöltöztettetek” (Mt 25,35–36). Korunkban is rendkívül időszerű az idegenek segítése. A gazdasági válság, a fegyveres konfliktusok és az éghajlatváltozás sokakat elvándorlásra késztetnek. Ugyanakkor az elvándorlás nem új keletű jelenség, hanem az emberiség történelméhez tartozik. A történelmi emlékezet hiányáról tanúskodik, ha valaki azt gondolja, hogy az csak napjainkra jellemző.

A századok folyamán a szolidaritás rendkívüli megnyilvánulásainak lehettünk tanúi, még ha ezeket társadalmi feszültségek kísérték is. Ma a gazdasági válság kontextusa sajnos elősegíti a bezárkózó és visszautasító magatartás kialakulását. A világ némely részén falakat és kerítéseket emelnek. Úgy tűnik időnként, hogy annak a sok férfinak és nőnek a csendes igyekezetét, akik mindent megtesznek – a legkülönbözőbb formákban – a migránsok megsegítésére, elnyomja a többiek zaja, akik ösztönös önzésüknek adnak hangot. A bezárkózás azonban nem megoldás, sőt végeredményben előmozdítja a szervezett bűnözést. A megoldás egyetlen útja a szolidaritás. Szolidaritás a bevándorlóval, szolidaritás az idegennel…

A keresztények elkötelezettsége e téren ma ugyanolyan sürgős, mint korábban. Ha csak a múlt századot nézzük, eszünkbe jut Szent Francesca Cabrini csodálatos alakja, aki társaival együtt arra szentelte életét, hogy segítse az Amerikai Egyesült Államokba készülő kivándorlókat. Ma is szükségünk van ilyen tanúságtételekre, hogy az irgalom minél több rászorulót elérhessen. Ez kivétel nélkül mindenkinek feladata. Az egyházmegyéké, a plébániáké, a megszentelt élet intézményeié, a társulatoké és a mozgalmaké, de az egyes keresztényeké is – mindannyiunknak be kell fogadnunk a háború, az éhség, az erőszak és az embertelen életkörülmények elől menekülő fivéreinket és nővéreinket. Együtt mindannyian rendkívül nagy segítséget jelentünk azoknak, akik elveszítették hazájukat, családjukat, munkájukat és méltóságukat.

Néhány napja történt egy kis eset, itt, a városban. Egy menekült eligazításra szorult. Egy asszony odament hozzá, és megkérdezte: „Segíthetek, mit keres?” Azon a menekültön nem volt cipő. Így válaszolt: „A Szent Péter-bazilikába szeretnék menni, hogy bemenjek a szent kapun.” Az asszony elgondolkodott: „De hát nincs lábbelije, hogy fog gyalogolni?” Hívott egy taxit. Az a bevándorló, az a menekült bűzlött. A taxisofőr nem nagyon akarta engedni, de végül engedte beszállni a taxiba. Az asszony pedig beült melléje, és érdeklődött egy kicsit, milyen volt az útja mint menekültnek, illetve migránsnak. Ez a férfi pedig elmesélte a történetét, amelyben volt fájdalom, háború, éhezés. Elmenekült a hazájából, hogy ideköltözzön. Amikor megérkeztek [a bazilikához], az asszony elővette a pénztárcáját, hogy kifizesse a sofőrt, ám a taxis, aki kezdetben nem akarta engedni beszállni a migránst, mert bűzlött, így szólt az asszonyhoz: „Nem, asszonyom, nekem kell önnek fizetnem, mert meghallgattatott velem egy olyan történetet, amely megváltoztatta a szívemet.” Ez az asszony tudta, mit jelent egy bevándorló fájdalma, mert örmény vér folyt az ereiben, és ismerte népe szenvedéseit. Amikor ilyesmit csinálunk, kezdetben bennünk is ellenérzés támad, mert kellemetlen nekünk az az ember, „büdös”, de végül a történet beillatosítja és megváltoztatja lelkünket. Gondoljatok erre a történetre, és gondolkodjunk, mit tudunk tenni a menekültekért!

Kedves testvéreim, ne essünk a bezárkózás csapdájába, ne legyünk közömbösek testvéreink szükségleteivel szemben, és ne csak saját érdekeinkkel törődjünk! Amilyen mértékben megnyílunk mások felé, olyan mértékben válik életünk termékennyé, olyan mértékben nyerik vissza a társadalmak békéjüket, és olyan mértékben kapják vissza az emberek teljes méltóságukat. Jusson majd eszetekbe az az asszony, jusson majd eszetekbe az a bűzlő migráns, jusson majd eszetekbe az a sofőr, akinek a migráns megváltoztatta a szívét!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése