2017. augusztus 12., szombat

Évk. 19. vas.


Hirdetések
Szeptember 1-ig az esti misék 7-kor kezdődnek.
Augusztus 15-én kedden Nagyboldogasszonyt ünnepeljük, ami parancsolt ünnep. Hétfőn este előesti szentmisét tartunk.
Szentistvántelep Augusztus 20-án lesz a Szentistvántelepi templom búcsúja. A mise után önkormányzati megemlékezés és városi díjak átadása lesz.
 
Keresztelő Augusztus 13-án Jakab Bianka részesül a keresztség szentségében.
Esküvő Augusztus 19-én fogad örök hűséget Tari Krisztián és Szabó Nóra .
Temetés Holtner Elemérné Cecília  testvérünk temetése hétfőn lesz a Csalogány utcai temetőben.
 
 
Szombat Szentistvántelep 19 + Hermina és László szülőkért, nagyszülőkért és László fiúkért
Vasárnap:           Budakalász  8  főpásztor szándékára
       Szentistvántelep  10+Ilona
       Budakalász  19   +Gáti Lajos és feleségéért Ilonkáért, és fiukért Béláért
Budakalász szabad
Kedd  (Nagyboldogasszony)
Szentistvántelep  8 főpásztor szándékára
Budakalász  19  egyházközségünkért, Szt. István tiszteletére
Szerda  Budakalász  + Kovács László
Csütörtök  Szentistvántelep  szabad
Péntek  
    Budakalász  szabad
Szombat
Szentistvántelep  19 +édesanya
Vasárnap (Szt. István király)
Budakalász  8 főpásztor szándékára
       Szentistvántelep  10 szabad
       Budakalász  19  +Mirk István
 
 
 
A héten Szent Bernátot, Szent X. Piusz pápát és Szent István Királyt ünnepeljük. Isten éltessen mindenkit, aki a héten ünnepli születés vagy névnapját.
 
Részlet Erdő Péter Bíboros Úr 2015. augusztus 15-én elhangzott beszédéből

Magyarságunk is rendületlenül hitte, hogy Mária már most a világ történelmének vége előtt, az utolsó ítélet eljövetele előtt testében is megdicsőült. Illyés István, az 1700-as évek elejének nagy egyházi szónoka, Mária mennybevételét a szövetség ládájának fogadásához hasonlítja. Amikor Dávid király elfoglalta Jeruzsálemet, nagy örömmel vitette fel Isten szövetségének szekrényét a városba „vígan és trombitálva, cimbalmok, hárfák és citerák zengésével”. Ha pedig az előképnek a szent városba vitele már ilyen nagy ujjongás közepette történt, milyen „dicsőséges, nagy örömmel vitetett fel ma” a Boldogságos Szűz Mária a fölséges mennyei Király dicsőséges városába[1]. Méltán mondja az Egyház a Loretoi Litániában is Szűz Máriáról: „frigynek szent szekrénye”. Ha az Ószövetségben úgy tekintették a szövetség ládáját, mint Isten erejének, Isten titokzatos jelenlétének befogadóját, Szűz Mária magának a megtestesült második isteni Személynek volt hordozója és édesanyja. Az isteni szövetségnek, ember és Isten találkozásának, egységének itt, a földön, Szent Fiával együtt a legcsodálatosabb, legigazibb megvalósítója volt. De ha ez az egység nem csupán egy pillanatnyi találkozás, márpedig édesanya és gyermeke között egész létünk alapját érintő, tartós közösség áll fenn, akkor Szűz Mária egysége Szent Fiával nem szűnhetett meg a halállal sem. Amit Mária mennybevételével dicsőségesen megmutatott számunkra, az nekünk, ma élő embereknek is a konkrét reménységünk.

Mi is azért bízunk, ha nem is testünk mennybevételében, de a föltámadásában, mert közösségünk Krisztussal már itt, a földön elkezdődött. Mert Krisztus, a valóságos Isten és valóságos ember már felemelte – ha testszik, fizikai képekben szólva, felvitte magával a mennybe – a mi emberségünket is, hogy részesedjünk örök életében és boldogságában. Ez a reménység ad értelmet mostani életünknek. Ezért lehetünk áldozatkészek. Ezért vagyunk biztosak abban, hogy nem csak a véletlen szüleményei vagyunk. Ezért tudjuk, hogy nem csak arra való az életünk, hogy minden pillanatában kellemesen érezzük magunkat. A hivatásunk ennél többre szól. Személyes életünk, a családunk élete, az egész népünk élete beleilleszkedik a mindenható Isten tervébe. Van értelme tanulni a múltból. Van értelme gondolni a jövőre. Van értelme áldozatot vállalni a jövőért. A jövőért hozott végtelen értékű áldozat legszebb példája itt, a földön az anyaság. Végtelen értékről beszélek, mert az ember Isten képmása, mert az ember hivatása az örök boldogságra szól.

Az édesanya gyermekének nem egyszerűen biológiai életet ad, hanem egy emberi személy útját nyitja meg az örök boldogságra. Ezért olyan fontos a nevelés is. A gyermek nem tulajdona sem a szüleinek, sem a társadalomnak, hanem önálló méltósága van. Istentől a szabadság ajándékát kapja. De ahhoz, hogy a szabadságot helyesen használhassuk, nevelésre, jó példára, segítségre van szükségünk. Nem csak nekünk magunknak van reményünk tehát az örök boldogságra, hanem hozzájárulhatunk ahhoz, hogy más emberek is ebbe a boldogságba jussanak. Ezzel a mértékkel, Isten mértékével, az örökkévalósággal kell mérnünk magunkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése