2016. augusztus 28., vasárnap

22. évközi vasárnap


Hirdetések
Szeptember 1-től az esti misék 18 órakor kezdődnek.
A héten elsőpéntek lesz. Idős beteg testvéreinket pénteken fogom felkeresni.
Keresztelés
Lajos Natália Ilona keresztelése augusztus 27-én 18 órakor lesz Szentistvántelepen.
Jász Emma keresztelése szeptember 4-én vasárnap ½ 12-kor lesz.
Esküvő
Augusztus 27-én 15 órakor kötött házasságot Siroki Zsanett és Rehák László a budakalászi templomban.
50. házassági évfordulóját ünnepli augusztus 27-én 14 órakor Knáb Ferenc és Láng Ottilia a budakalászi templomban.
Szeptember 3-án köt házasságot Juhász Gábor és Decsi Noémi a Szentistvántelepi templomban.
Temetés
Végh János temetése Szeptember 2-án 11 órakor lesz a Katolikus Temetőben.
Szent Imre ösztöndíj adatlapja a templomban hátul megtalálható.
 


Szombat Szentistvántelep 19 óra Attiláért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra +Piroska édesanyáért
       Budakalász 19 óra Haág és Sóhegyi család elhunyt tagjaiért és Ferencért
Hétfő Budakalász 19 óra +id. Dévai Ferencért
Kedd Szentistvántelep 19 óra hálából 70 év minden kegyelméért
Szerda Budakalász 7 óra szabad
Csütörtök Szentistvántelep 18 óra +Nellikéért
Péntek 17.30 szentségimádás, 18 óra szabad
Szombat Szentistvántelep 18 óra Krisztina, és Dominikért.
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra +Piroska édesanyáért
       Budakalász 18 óra Haág és Sóhegyi család elhunyt tagjaiért és Ferencért
 
A héten Keresztelő Szent János vértanúsága és Nagy Szent Gergely ünnepe lesz. Isten éltessen mindenkit, aki a héten ünnepli születés vagy névnapját.


Ferenc pápa: Az jár az üdvösség útján, aki engedi, hogy magával ragadja a szeretet!

Augusztus 21-én a vasárnapi Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa a napi evangéliumi szakaszról elmélkedett, arról, hogy mit jelent az üdvösség szűk kapuja, és milyen úton járva üdvözülhetünk. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumi szakasz arra buzdít minket, hogy az üdvösség témájáról elmélkedjünk. Lukács evangélista azt beszéli el, hogy Jézus úton van Jeruzsálem felé, s egyszer csak odamegy hozzá valaki, és ezt a kérdést teszi fel neki: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” (Lk 13,23). Jézus nem ad egyenes választ, hanem egy másik szintre emeli a vitát, olyan szuggesztív nyelvezettel, amelyet a tanítványok kezdetben valószínűleg nem is értenek: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak” (Lk 13,24). A kapu képével azt akarja megértetni hallgatóságával, hogy az üdvösség nem számok kérdése – hányan üdvözülnek –, nem az a fontos, hogy tudjuk, hányan üdvözülnek, hanem az a fontos, hogy mindenki tudja, melyik út vezet az üdvösségre.

Aki úton van, annak előbb-utóbb át kell mennie egy kapun. De hol van a kapu? Milyen a kapu? Ki a kapu? Maga Jézus a kapu. Ezt ő mondja a János-evangéliumban: „Én vagyok a kapu” (Jn 10,9). Ő bevezet minket az Atyával való közösségbe, ahol szeretetet, megértést, oltalmat találunk. De kérdezhetnénk: miért szűk ez a kapu? Miért mondja, hogy szűk? Nem azért szűk, mert összenyom minket, hanem mert azt kéri tőlünk, hogy fogjuk szűkre és mérsékeljük gőgünket és félelmünket, hogy alázatos és bizakodó szívvel megnyíljunk Isten előtt, elismerve, hogy bűnösök vagyunk és rászorulunk az ő bocsánatára. Ezért szűk: hogy szűkre szabjuk gőgünket, amely felfuvalkodottá tesz minket. Isten irgalmasságának kapuja szűk, de mindig tárva-nyitva áll mindenki előtt! Istennek nincsenek kedvencei, hanem mindig mindenkit befogad, különbségtétel nélkül. Szűk kapu, hogy visszafogjuk és mérsékeljük gőgünket és félelmünket; kitárt kapu, mert Isten különbségtétel nélkül befogad minket. Az Isten által adott üdvösség az irgalmasság szüntelen áramlása, amely ledönt minden korlátot, a világosság és a béke meglepő távlatait nyitja meg előttünk. Szűk, de mindig kitárt kapu: ezt ne felejtsétek el!

Jézus ma újra sürgető felhívással fordul hozzánk. Arra hív, hogy menjünk hozzá, lépjük át a teljes, kiengesztelődött és boldog élet kapuját. Bármilyen bűnt követtünk is el, ő mindannyiunkat vár, hogy megöleljen minket, és felkínálja bocsánatát. Egyedül ő tudja átalakítani szívünket, egyedül ő tud teljes értelmet adni létünknek, ő adja meg nekünk az igazi örömet. Ha belépünk Jézus kapuján, a hit és az evangélium kapuján, akkor képesek leszünk kilépni világias magatartásformáinkból, a rossz szokásokból, az önzésből és a bezárkózásból. Amikor érintkezésbe lépünk Isten szeretetével és irgalmasságával, akkor létrejön a valódi változás. Életünket a Szentlélek fénye világosítja meg: egy kiolthatatlan fény!

Szeretnék javasolni nektek valamit: tartsunk egy kis csöndet, és gondoljunk a bennünk lévő dolgokra, azokra, amik megakadályoznak abban, hogy átlépjünk a kapun: a gőgöm, a kevélységem, a bűneim. Aztán gondoljunk arra a másik kapura, Isten irgalmasságának kitárt kapujára, Istenre, aki vár minket, hogy megbocsásson.

Az Úr sok üdvözítő alkalmat felkínál nekünk, hogy beléphessünk az üdvösség kapuján. Ez a kapu olyan alkalom, amelyet nem szabad elszalasztanunk: nem akadémiai diskurzusokat kell folytatnunk az üdvösségről, mint az az illető, aki kérdésével fordult Jézushoz, hanem meg kell ragadnunk az üdvösség alkalmait. Mert egyszer csak „a ház ura felkel, és bezárja az ajtót” (Lk 13,25) – emlékeztet minket az evangélium. De ha Isten jó és szeret minket, akkor miért csukja be a kaput? Azért mert életünk nem videojáték vagy szappanopera; életünk komoly dolog, és az elérendő cél lényegi fontosságú: az örök üdvösség.

Kérjük Szűz Máriát, a menny kapuját, segítsen, hogy meg tudjuk ragadni az alkalmakat, amelyeket az Úr felkínál nekünk arra, hogy átlépjünk a hit kapuján és így rálépjünk egy széles útra: az üdvösség útjára, amely képes befogadni mindenkit, aki engedi, hogy magával ragadja a szeretet. A szeretet az, ami üdvözít, a szeretet az, ami már a földön a boldogság forrása azoknak, akik szelíden, türelmesen és igazságosságban élve megfeledkeznek önmagukról és a többiek, főleg a legelesettebbek szolgálatába állnak.

 

2016. augusztus 21., vasárnap

21. évközi vasárnap


Hirdetések
Szeptember 1-től az esti misék 18 órakor kezdődnek.
Keresztelés
Augusztus 21-én ¾ 9-kor keresztelem Lőrincz Gergelyt és Turáni Zoé Natáliát, és ½ 12-kor keresztelem Tokai Orsolyát, Czink Mirkó Jánost.
Lajos Natália Ilona keresztelése augusztus 27-én 18 órakor lesz Szentistvántelepen.
Esküvő
Augusztus 27-én 15 órakor köt házasságot Siroki Zsanett és Rehák László a budakalászi templomban.
50. házassági évfordulóját ünnepli augusztus 27-én 14 órakor Knáb Ferenc és Láng Ottilia a budakalászi templomban.
 
Szeretetláng Fesztivál lesz a máriaremetei kegytemplomban augusztus 27-én 9-17-ig. Szentmise 10.30-kor lesz.


Augusztus 20 Szent István Király ünnepe
       Budakalász 8 óra püspök Kovács Lászlóért
       Szentistvántelep 10 óra Istvánért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra Gyógyulásért
       Budakalász 19 óra +Sinka Józsefné Ilonáért
Hétfő Budakalász 19 óra +Gizelláért
Kedd Szentistvántelep 19 óra szenvedő lelkekért
Szerda Budakalász 7 óra szabad
Csütörtök Szentistvántelep 19 óra szenvedő lelkekért
Péntek 18.30 szentségimádás, 19 óra +Kovács Lászlóért
Szombat Szentistvántelep 19 óra Attiláért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra +Piroska édesanyáért
       Budakalász 19 óra Haág és Sóhegyi család elhunyt tagjaiért és Ferencért
 
A héten Limai Szent Róza, Szent Bertalan apostol, Szent Lajos király(IX), Kalazanci Szent József és Szent Mónika ünnepe lesz. Isten éltessen mindenkit, aki a héten ünnepli születés vagy névnapját.


Ferenc pápa: Ilyen volt Jézus: mindig együttérzés töltötte el, mindig másokra gondolt!

Augusztus 17-én Ferenc pápa a kenyérszaporítás csodája kapcsán párhuzamot vont a szentmise csodájával: az Oltáriszentség is Jézus irgalmasságának jele, és azért vesszük magunkhoz, hogy ugyanazzal az irgalmassággal szolgáljuk testvéreinket. A Szentatya katekézisét teljes egészében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma a kenyérszaporítás csodájáról szeretnénk elgondolkodni. Az elbeszélés elején – a Máté szerinti változatban (vö. Mt 14,13–21) – azt találjuk, hogy Jézus, amint hírt kap Keresztelő János haláláról, áthajózik a tavon, mert egy „elhagyatott, félreeső helyet” keres (Mt 14,13). Az emberek viszont felismerik szándékát, gyalogosan megelőzik, és így „amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott; megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította betegeiket” (Mt 14,14). Ilyen volt Jézus: mindig együttérzés töltötte el, mindig másokra gondolt! Megdöbbentő az emberek határozottsága, félnek ugyanis, hogy magukra maradnak. Miután meghal Keresztelő János, a karizmatikus próféta, Jézusra hagyatkoznak, akiről maga János mondta: „Aki utánam jön, erősebb nálam” (Mt 3,11). Így a tömeg mindenhová utánamegy, hogy hallgassa őt és odavigye hozzá a betegeket. Ezt látva, Jézus elérzékenyül. Jézus nem rideg, nem rideg szívű! Képes elérzékenyülni. Egyrészt kötődik ezekhez az emberekhez, nem akarja, hogy eltávozzanak; másrészt szüksége van az egyedüllét, az imádság, az Atyával való együttlét időszakaira. Sokszor az egész éjszakát Atyjával való imádságban tölti.

Azon a napon is tehát a mester az emberekkel foglalkozott. Együttérzése nem múló érzelem, megmutatkozik az a hallatlan erős akarata, hogy közel legyen hozzánk és megmentsen minket. Jézus nagyon szeret minket, és közel akar lenni hozzánk!

Amikor beesteledik, Jézus törődik azzal, hogy enni adjanak az összes fáradt, éhes embernek, gondját viseli azoknak, akik követik. Ebbe tanítványait is be akarja vonni. Azt mondja ugyanis nekik: „Ti adjatok nekik enni” (Mt 14,16). Megmutatja nekik, hogy azt a kevés kenyeret és halat, amijük van, a hit és imádság erejével az egész népnek kioszthatják. Jézus csodát tesz, de ez a hit, az imádság csodája, amelyet az együttérzés és a szeretet vált ki. Jézus „megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek” (Mt 14,19). Az Úr törődik az emberek szükségleteivel, de mindannyiunkat konkrét részesévé akar tenni együttérzésének.

Most álljunk meg egy kicsit Jézus áldásánál: „fogta az öt kenyeret meg a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket, és odaadta nekik” (Mt 14,19). Amint láthatjuk, ezek ugyanazok a jelek [tettek], amelyeket Jézus az utolsó vacsorán végbevitt, és amelyeket minden pap végbevisz a szentmise bemutatásakor. A keresztény közösség állandóan ebből az eucharisztikus közösségből születik és születik újra. Ezért a Krisztussal való közösség megélése minden más, csak nem tétlenség, nem elidegenedés a mindennapi élettől, épp ellenkezőleg, egyre jobban növeli a ma élő férfiakkal és nőkkel való kapcsolatunkat, hogy Krisztus irgalmasságának és figyelmességének konkrét jelét adjuk számukra. A szentmise, miközben Krisztussal táplál minket, lépésről lépésre minket is Krisztus testévé és testvéreink számára lelki táplálékká alakít. Jézus mindenkit el akar érni, hogy mindenkinek elvigye Isten szeretetét. Ezért minden hívőt az irgalmasság szolgájává tesz. Jézus meglátta a tömeget, megszánta és megszaporította nekik a kenyeret; ugyanezt teszi a szentmisében. És minket, hívőket, akik részesülünk ebből az eucharisztikus kenyérből, Jézus arra ösztönöz, hogy ezt a szolgálatot végezzük másoknak, az ő együttérzésével. Ezen az úton kell tehát járnunk!

A kenyerek és halak megszaporításának elbeszélése azzal a megállapítással zárul, hogy mindannyian jóllaktak, és a maradékot is összegyűjtötték (vö. Mt 14,20). Amikor együttérzésével és szeretetével Jézus kegyelmet ad nekünk, amikor megbocsátja bűneinket, amikor átölel és szeret bennünket, akkor sohasem félig-meddig teszi ezt, hanem teljesen. Ahogyan itt történt: mindannyian jóllaktak. Jézus betölti szívünket és életünket szeretetével, megbocsátásával, együttérzésével. Jézus tehát lehetővé tette tanítványai számára, hogy végrehajtsák rendelkezését. Ily módon megismerik, milyen úton kell járniuk: jól kell lakatni és egyben kell tartani a népet; vagyis az élet és a szeretetközösség szolgálatában kell állniuk. Kérjük tehát az Urat, hogy tegye mindig képessé az egyházat erre a szent szolgálatra, és hogy mindannyian a szeretetközösség eszközei lehessünk családunkban, munkahelyünkön, plébániánkon és csoportjainkban, láthatói jelei Isten irgalmasságának, aki nem akarja, hogy bárki magányban vagy szükségben maradjon; és így szeretetközösség és béke uralkodjon az emberek között, az emberek közösségben legyenek Istennel, mert ez a közösség élet mindenki számára!

2016. augusztus 13., szombat

20. évközi vasárnap


Hirdetések
Augusztus 15-én hétfőn Nagyboldogasszonyt ünnepeljük.
Szentistvántelep Augusztus 20-án lesz a Szentistvántelepi templom búcsúja. Ünnepi misét dr Bolberitz Pál atya tartja. Ez egyben az ő aranymiséje is lesz. A mise után önkormányzati megemlékezés és városi díjak átadása lesz.
Kérem, hogy aki teheti hozzon süteményt az ünnepre.
A templom előtti hirdetőtáblát az utcafrontra helyeztük. Köszönöm a felajánlott munkát. Remélem, hogy így többen olvassák a templomi híreket.
Szentistvántelepi kert és templomtakarítás
Hívunk és várunk minden segítséget augusztus (új időpontban) 16-án kedden templomkert rendbetételére 16 órától és 19-én 8 órára templomtakarításra. Aki szívesen segít, iratkozzon fel a hátul lévő lapon.
Szeptember 1-től az esti misék 18 órakor kezdődnek.
Augusztus 21-én ¾ 9-kor keresztelem Lőrincz Gergelyt és Turáni Zoé Natáliát, és ½ 12-kor keresztelem Tokai Orsolyát, Czink Mirkó Jánost.
Temetés Oravecz Sándorné Veronika temetése augusztus 19-én 15 órakor lesz a katolikus temetőben. Elhunyt testvérünkért szentmisét ajánlunk fel a temetés után.
Szombat Szentistvántelep 19.00 óra Anitáért és Gáborért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra szabad
       Budakalász 19 óra +Gáti Lajosért, feleségéért és fiúkért Béláért
Hétfő Nagyboldogasszony ünnepe
       Szentistvántelep 8 óra szabad
       Budakalász 19 óra +Károlyi Lajosért
Kedd Szentistvántelep 19 óra szenvedő lelkekért
Szerda Budakalász 7 óra szabad
Csütörtök Szentistvántelep 19 óra 60. házassági évf.
Péntek 18.30 szentségimádás, 19 óra +Mirk Istvánért
Augusztus 20 Szent István Király ünnepe
Csütörtök: Budakalász 8 óra püspök Kovács Lászlóért
       Szentistvántelep 10 óra Istvánért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra Gyógyulásért
       Budakalász 19 óra +Sinka Józsefné Ilonáért
 
A héten Nagyboldogasszonyt, Szent Bernátot, Szent X. Piusz pápát és Szent István Királyt ünnepe lesz. Isten éltessen mindenkit, aki a héten ünnepli születés vagy névnapját.


 Ferenc pápa Isten azt akarja, hogy talpon álljunk!

Augusztus 10-én Ferenc pápa a naimi ifjú feltámasztásának története alapján Jézus együttérző irgalmasságáról elmélkedett.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Lukács evangéliumának imént hallott szakasza (Lk 7,11–17) Jézusnak egy igazán nagy csodáját, egy fiú feltámasztását mutatja be. Az elbeszélés középpontja azonban mégsem a csodatétel, hanem Jézus gyengédsége a fiú édesanyja iránt. Az irgalmasság itt egy olyan nő szívbeli megsajnálása, aki elveszítette férjét, most pedig egyetlen fiát kíséri a temetőbe. Ez a nagy anyai fájdalom az, ami Jézus szívét mélyen megrendíti és a feltámasztás csodájára indítja.

Amikor az evangélista bemutatja ezt a jelenetet, sok részletnél elidőzik. Naim kis városának – igazából egy kis falunak – a kapujánál két népes csoport találkozik, ellentétes irányból érkeznek, semmi közös nincs bennük. Jézust a tanítványok és nagy tömeg kíséri, amikor a településhez ér, ahonnan pedig egy halottat kísérő gyászmenet halad kifelé: az özvegy anya és egy népes társaság. A kapunál a két csoport a maga útját követve érintkezik egymással, és akkor Szent Lukács leírja, milyen érzelem tölti el Jézust: „Látva [az asszonyt], megesett rajta a szíve, és megszólította: »Ne sírj!« Aztán odalépett a koporsóhoz, megérintette, erre a koporsóvivők megálltak” (Lk 7,13–14). Mély együttérzés vezeti Jézus tetteit: ő az, aki a koporsó megérintésével megállítja a gyászmenetet, és az anya iránt érzett mélységes irgalomtól vezetve úgy dönt, hogy szembeszáll, úgymond szemtől szembe, a halállal. Végérvényesen pedig a kereszten fog szembeszállni a halállal.

Jó lenne, ha a szentév folyamán, amikor a zarándokok áthaladnak a szent kapun, az irgalmasság kapuján, emlékeznének erre a Naim kapujánál zajló evangéliumi jelenetre. Amikor Jézus meglátja ezt a könnyező anyukát, ez a nő belép a szívébe! A szent kapuhoz mindenki magával viszi életét, annak örömeit és szenvedéseit, terveit és kudarcait, kétségeit és félelmeit, és átadja az Úr irgalmának. Biztosak lehetünk abban, hogy a szent kapunál az Úr odajön hozzánk, hogy találkozzon mindegyikünkkel, és kimondja nekünk hathatós vigasztaló szavát: „Ne sírj!” ( Lk 7,13). Ez az a kapu, ahol az emberiség fájdalma és Isten együttérzése találkozik. A kapu küszöbét átlépve zarándoklatunk Isten irgalmasságába lép, és Isten mindenkinek megismétli – mint a halott fiúnak –: „Mondom neked, állj fel!” (Lk 7,14). Mindegyikünknek mondja: „Állj fel!” Isten azt akarja, hogy talpon álljunk! Úgy teremtett meg minket, hogy talpon álljunk: együttérzése ezért vezeti Jézust a gyógyításhoz, amelynek kulcsszava ez: „Állj fel!” Állj talpra, úgy, ahogy Isten teremtett! Talpon! [Mondhatná valaki:] „De, Atyám, mi oly sokszor elbukunk!” – „Kelj fel, állj fel!” Jézus mindig ezt mondja. Amikor átlépünk a szent kapun, próbáljuk meghallani szívünk mélyén ezt a szót: „Kelj fel!” Jézus hathatós szava talpra tud állítani minket, bennünk is végbe tudja vinni a halálból való átmenetet az életbe. Az ő szava feléleszt minket, reményt önt belénk, megfáradt szívünket felmelengeti, olyan világ- és életfelfogás távlatait nyitja meg előttünk, amely túllép a szenvedésen és a halálon. A szent kapuba mindegyikünk számára bele van vésve Isten irgalmasságának kimeríthetetlen kincsestára!

Amikor Jézus szava elérte, „a halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor visszaadta őt anyjának” (Lk 7,15). Gyönyörű ez a mondat, Jézus gyengédségét fejezi ki: „visszaadta őt anyjának”. Az anya visszakapja fiát. Jézus kezéből átvéve másodszor is anyává válik, a fiú azonban, aki visszaadatott, nem tőle kapta életét. Anya és fia így megkapják önazonosságukat Jézus hathatós szavának és szerető tettének köszönhetően. Így, különösen a szentévben, az anyaegyház megkapja fiait, felismerve bennük az Isten kegyeméből kapott életet. Ennek a kegyelemnek, a keresztség kegyelmének erejében az egyház anyává válik, és mindegyikünk az ő fiává válik.

Amikor az emberek látták, hogy a fiú visszatért az életbe, és anyja visszakapta őt, „mindenkit félelem fogott el, magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: »nagy próféta támadt közöttünk«; Isten meglátogatta népét«.” Amit Jézus tett, az tehát nem pusztán olyan mentési akció, amely az özvegyre és fiára irányul, nem is olyan jócselekedet, amely csak azt a kisvárost érinti. Jézus irgalmas segítségnyújtásában Isten látogatja meg az ő népét, Jézusban Isten egész kegyelme megjelenik és továbbra is meg fog jelenni az emberiségnek. Amikor ünnepeljük ezt a jubileumi évet, amelyet úgy akartam, hogy minden részegyházban, vagyis a világon lévő minden egyházban megéljenek, és nem csak Rómában, mintha a világon szétszóródott egész egyház egyesülne az Urat magasztaló egyetlen énekben. Az egyház ma is elismeri, hogy Isten meglátogatta őt. Ezért amikor elindulunk az irgalmasság kapujához, mindannyian tudjuk, hogy Jézus irgalmas szívének kapujához megyünk: ő ugyanis az igazi kapu, aki üdvösségre vezet és visszaad minket az új életnek. Az irgalmasság, mind Jézusban, mind bennünk, olyan út, amely a szívtől indul, hogy a kézig érjen. Mit jelent ez? Jézus rád tekint, meggyógyít az ő irgalmával, az mondja neked: „Állj fel!” És a szíved így újjá válik. Mit jelent teljesíteni a szívtől a kézig vezető utat? Azt jelenti, hogy az új szívvel, a Jézus által meggyógyított szívvel képesek vagyunk az irgalmasság tetteit végbevinni kezünk által: iparkodunk segíteni a rászorulókat, törődni a szükséget szenvedőkkel. Az irgalmasság olyan út, amely a szívtől indul és a kézig, vagyis az irgalmasság cselekedeteiig ér.

2016. augusztus 6., szombat

19. évközi vasárnap


Hirdetések
Elsővasárnap van. A szentmiséken templomaink javára gyűjtünk. A reggeli szentmisék után rózsafűzér titokcsere lesz.
Szeptember 1-től esti misék ismét 18 órakor kezdődnek.
Esküvő Balogh Anna Éva és Sipos Árpád esküvője augusztus 6-án volt a Rákospalotai templomban.
Kegyes Kristóf BEnkő Erzsébet esküvője augusztus 13-án lesz a Kálvárián.
Nagy szeretettel köszöntjük egyházközségünk legfiatalabb tagjait Sinai Dominikot és Leticiát.
Szentistvántelepi kert és templomtakarítás
Hívunk és várunk minden segítséget augusztus 16-án templomkert rendbetételére és 19-én templomtakarításra. Aki szívesen segít, reggel 8-re jöjjön, Illetve –a munka beosztás miatt iratkozzon fel.
A héten Szent Domonkos, Keresztről nevezett Teréz (Edit Stein) Szent Lőrinc, Szent Klára és Boldog XI Ince pápa ünnepe lesz. Isten éltessen mindenkit, aki a héten ünnepli születés vagy névnapját.


Szombat Szentistvántelep 19.00 óra +Francz Rudolfné Schrőder Máriáért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra Süle család elhunyt hozzátartozóiért
       Budakalász 19 óra hálából 25. házassági évf.
Hétfő Budakalász 19 óra elmarad
Kedd Szentistvántelep 19 óra elmarad
Szerda Budakalász 7 óra elmarad
Csütörtök Szentistvántelep 19 óra elmarad
Péntek 18.30 szentségimádás, 19 óra elmarad
Szombat Szentistvántelep 19.00 óra Anitáért és Gáborért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra szabad
       Budakalász 19 óra +Gáti Lajosért, feleségéért és fiúkért Béláért
 
 
 
 


 Ferenc pápa A fiatalok a testvériség és a béke jelét mutatták fel a világnak! (Európának csak akkor lesz jövője, ha visszatér alapító értékeihez.)

Augusztus 3-án, az Ifjúsági Világtalálkozóról (IVT) és lengyelországi útjáról beszélt.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma szeretném röviden felidézni az elmúlt napokban Lengyelországban tett apostoli utazásomat.

Az útra az ifjúsági világnap adott alkalmat, huszonöt évvel a Częstochowában nem sokkal a „vasfüggöny” lebontása után megrendezett történelmi találkozó után. Ez alatt a huszonöt év alatt megváltozott Lengyelország, megváltozott Európa, megváltozott a világ, és ez az IVT prófétai jellé vált Lengyelország, Európa és a világ számára. A fiatalok mai nemzedéke, a Szent II. János Pál pápa által megkezdett zarándoklat örökösei és folytatói megadták a választ a mai kor kihívására, a remény jelét mutatták fel, és ezt a jelet testvériségnek hívják. Mert ebben a háborúban álló világban testvériségre van szükség, közelségre van szükség, párbeszédre van szükség, barátságra van szükség! És ez a remény jele: amikor testvériség uralkodik.

Kezdjük a fiatalokkal, ők jelentették ugyanis az út első okát. Ismételten válaszoltak a felhívásra: eljöttek az egész világról – némelyikük itt is van! [rámutat a teremben lévő zarándokokra] –, ez a színek, a különböző arcok, nyelvek és élettörténetek ünnepe volt. Nem tudom, hogy csinálják: eltérő nyelven beszélnek, mégis meg tudják érteni egymást! Miért? Mert megvan bennük az akarat, hogy együtt haladjanak előre, hogy hidakat építsenek, a testvériség hídjait. Magukkal hozták sebeiket, kérdéseiket is, de legfőképpen a találkozás lehetőségének örömét. Ismételten megalkották a testvériség mozaikját! A testvériség mozaikjáról beszélhetünk. Az ifjúsági világnapok emblematikus képe a fiatalok által lengetett zászlók színes kavalkádja: az ifjúsági világnapon ugyanis a nemzeti zászlók szebbé válnak, mondhatni „megtisztulnak”, és egymással szembenálló nemzetek zászlói is egymás mellett lobognak. Milyen szép ez! Itt is vannak zászlók… mutassátok csak!

Így, e nagy jubileumi találkozójukon a világ fiataljai elfogadták az irgalmasság üzenetét, hogy mindenhová elvigyék az irgalmasság testi és lelki cselekedetei által. Köszönetet mondok minden fiatalnak, aki eljött Krakkóba! Köszönetet mondok azoknak is, akik csatlakoztak hozzánk a föld minden tájáról! Hiszen sok országban kis helyi ifjúsági találkozót szerveztek, és összeköttetésben voltak a krakkóiakkal. Az ajándék, melyet kaptatok, váljon mindennapi válasszá az Úr hívására! Nagy szeretettel emlékezem meg Susannáról, arról a római lányról – ebből az egyházmegyéből –, aki nem sokkal az után, hogy részt vett az IVT-n, Bécsben meghalt [agyhártyagyulladásban – a ford.]. Az Úr, aki már biztosan befogadta a mennybe, erősítse meg családtagjait és barátait!

Ezen az úton meglátogattam a częstochowai kegyhelyet is. Szűz Mária ikonja előtt megkaptam az anya tekintetének ajándékát, aki különösképpen anyja a lengyel népnek, annak a nemes nemzetnek, amely sokat szenvedett, de a hit erejével és az ő anyai kezét fogva mindig felállt. Köszöntöttem néhány lengyelt itt [a teremben]. Derék emberek vagytok, derék emberek! Ott, Mária tekintete alatt, megérti az ember e nép útjának spirituális értelmét, e nép történelme ugyanis elválaszthatatlanul összekapcsolódik Krisztus keresztjével. Ott kézzel érinthetjük Isten hűséges, szent népének hitét, ez a nép ugyanis megőrzi a reményt a megpróbáltatásokban, és megőrzi azt a bölcsességet is, amely egyensúly hagyomány és újítás, emlékezet és jövő között. Lengyelország ma egész Európát emlékezteti arra, hogy a földrésznek nem lesz jövője azon alapító értékei nélkül, amelyeknek középpontjában az ember keresztény felfogása áll. Ezen értékek között van az irgalmasság, amelynek különleges apostola volt a lengyel föld két nagy gyermeke: Szent Faustina Kowalska és Szent II. János Pál.

Végezetül, ennek az útnak is világméretű távlatai voltak: a világnak válaszolnia kell a „darabokban” zajló háború fenyegetésére és kihívására. Ennek összefüggésében a Auschwitz-Birkenauban tett látogatás szótlan csendje beszédesebb volt minden szónál. Abban a csendben hallottam, éreztem mindazok lelkének jelenlétét, akik ott jártak; éreztem Isten együttérzését, irgalmasságát, amelyet nem egy szent lélek oda tudott vinni, abba a feneketlen mélységbe is. Abban a nagy csendben imádkoztam az erőszak és a háború összes áldozataiért. És ott, azon a helyen, megértettem – mint még soha – az emlékezés értékét, nemcsak mint elmúlt események felidézését, hanem mint figyelmeztetést és felelősséget a ma és a holnap számára, hogy a gyűlölet és az erőszak magja ne verjen gyökeret a történelem földjének barázdáiban. És ebben a háborúkra és sok sebre, sok megélt fájdalomra való emlékezésben jelen van az a sok mai férfi és nő is, akik háborútól szenvednek, sok testvérünk és nővérünk! Amikor néztem azt a rendkívüli kegyetlenséget abban a koncentrációs táborban, rögtön a mai kegyetlenségekre gondoltam, melyek hasonlóak: nem annyira koncentráltak, mint azon a helyen, de az egész világon jelen vannak; ezen a kegyetlenségtől, fájdalomról, háborútól, gyűlölettől, szomorúságtól beteg világon. Ezért kérem tőletek mindig, hogy imádkozzatok: adjon az Úr békét!

Köszönetet mondok mindezért az Úrnak és Szűz Máriának! Ismét kifejezem hálámat Lengyelország elnökének és a többi állami vezetőnek, Krakkó bíboros érsekének és az egész lengyel püspöki karnak, továbbá mindazoknak, akik – nagyon sokféleképpen – lehetővé tették ezt az eseményt, amely a testvériség és a béke jelét mutatta fel Lengyelországnak, Európának és a világnak. Szeretnék köszönetet mondani a fiatal önkénteseknek is, akik több mint egy éven keresztül dolgoztak a találkozóért. Szeretnék köszönetet mondani a médiának is, azoknak, akik a tömegkommunikáció területén dolgoznak: nagyon köszönöm, hogy lehetővé tettétek, hogy ezt a világnapot az egész világon láthassák. Nem feledkezhetem meg Anna Maria Jacobiniről, arról az olasz újságírónőről sem, aki ott halt meg, váratlanul. Imádkozzunk őérte is: éppen szolgálatvégzés közben távozott el. Köszönöm!

2016. július 31., vasárnap

18. évközi vasárnap


Hirdetések
Nyári hónapokban az esti misék 19 órakor kezdődnek.
A héten elsőpéntek lesz. Idős beteg testvéreinket pénteken fogom felkeresni.
Esküvő Balogh Anna Éva és Sipos Árpád esküvője augusztus 6-án lesz a Rákospalotai templomban.
Nagy István és Scherer Veronika esküvője július 30-án 14.30-kor volt Budakalászon.
Egyéb hirdetések:
Idős testvérünk Szentistvántelepen – izületi betegség miatt takarításban kér segítséget heti rendszerességgel.
Megbízható család keres Budakalászon vagy környékén minimum egy évre legalább 3 szobás kiadó családi házat kerttel.
Békásmegyeri Mustármag keresztény óvoda óvodapedagógust keres.
A héten Loyolai Szent Ignác, Ligurgi Szent Alfonz, Vercelli Szent Özséb, Vianney Szent János, emléknapja lesz.
Isten éltessen mindenkit, aki a héten ünnepli születés vagy névnapját.
Szombat Szentistvántelep 19.00 óra Morvai Ferenc és feleségéért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra +Zelei János
       Budakalász 19 óra élő gyermekekért és hozzátartozóikért
Hétfő Budakalász 19 óra elmarad
Kedd Szentistvántelep 19 óra elmarad
Szerda Budakalász 7 óra elmarad
Csütörtök Szentistvántelep 19 óra elmarad
Péntek 18.30 szentségimádás, 19 óra szabad
Szombat Szentistvántelep 19.00 óra +Francz Rudolfné Schrőder Máriáért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra szabad
       Budakalász 19 óra hálából 25. házassági évf.
 


 Ferenc pápa Azt szeretném, hogy a remény magvetői legyetek! Krakkói ifjúsági találkozó záróbeszéde

„Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felöltöztettetek. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.” (Mt 25,35–36).
Jézusnak ezen szavai annak a kérdésnek a megválaszolásához nyújtanak segítséget, amely nemegyszer felvetődik elménkben és szívünkben: „Hol van Isten?” Hol van Isten, ha a világban van rossz, ha vannak éhező, szomjazó, hajléktalan, menekülő és menedékkérő emberek? Hol van Isten, amikor ártatlan emberek halnak meg erőszak, terrorizmus és háborúk következtében? Hol van Isten, amikor kegyetlen betegségek szakítják szét az emberek közötti élet- és szeretetkapcsolat kötelékeit? Vagy amikor a gyerekeket kihasználják, megalázzák, és ők is súlyos betegségektől szenvednek? Hol van Isten, nem látja azokat, akiket kétely emészt, és akik lelkükben megtörtek? Vannak kérdések, amelyekre nincs emberi válasz. Csak Jézusra nézhetünk, és őt kérdezhetjük. Jézus válasza pedig ez: „Isten bennük van!” Jézus bennük van, ő szenved bennük, egészen azonosulva valamennyiükkel. Ő annyira eggyé vált velük, hogy szinte „egy testet” alkot velük.

Jézus maga akart azonosulni ezekkel a fájdalomtól és aggódástól megpróbált testvéreinkkel és nővéreinkkel, amikor elfogadta, hogy végigjárja a keresztutat a Kálváriára. Amikor meghal a kereszten, az Atya kezébe helyez minket, magára veszi és magán hordja – önátadó szeretettel – az egész emberiség testi, erkölcsi és lelki sebeit. Amikor átöleli a fakeresztet, Jézus átöleli minden kor férfijainak és nőinek mezítelenségét és éhezését, szomjazását és magányát, fájdalmát és halálát. Ma este Jézus – és vele együtt mi is – különleges szeretettel öleli át a háború elől menekülő szíriai testvéreinket. Testvéri szeretettel és rokonszenvvel köszöntsük és fogadjuk őket!

Végigjártuk Jézus keresztútját, és felfedeztük, mennyire fontos, hogy hasonlóvá váljuk hozzá az irgalmasság tizennégy cselekedete által. Ezek segítenek, hogy meg tudjunk nyílni Isten irgalmasságára, és kérni a kegyelmet, hogy megértsük: irgalmasság nélkül az ember semmit sem képes tenni, irgalmasság nélkül sem én, sem te, sem mi nem tudunk semmit sem tenni! Nézzük először az irgalmasság hét testi cselekedetét: enni adni az éhezőknek, inni adni a szomjazóknak, felöltöztetni a mezíteleneket, szállást adni az úton lévőknek, meglátogatni a betegeket, felkeresni a foglyokat, eltemetni a halottakat. Ingyen kaptuk, ingyen is adjuk. Arra kaptunk meghívást, hogy szolgáljuk a megfeszített Jézust minden semmibe vett emberben, hogy megérintsük az ő áldott testét abban, aki kirekesztett, éhezik, szomjazik, mezítelen, bebörtönzött, beteg, munkanélküli, üldözött, menekült vagy bevándorló. Ott van a mi Istenünk, ott érintjük meg az Urat! Maga Jézus mondta meg nekünk, ő magyarázta el, milyen „szabály” alapján ítéltetünk meg: valahányszor ezt tesszük legkisebb testvérünknek, neki tesszük (vö. Mt 25,31–46).

Az irgalmasság testi cselekedetei után következnek az irgalmasság lelki cselekedetei: tanácsot adni a kételkedőknek, tanítani a tudatlanokat, figyelmeztetni a bűnösöket, megvigasztalni a szomorúakat, megbocsátani a sértéseket, türelmesen elviselni a zavaró embereket, imádkozni Istenhez élőkért és holtakért. Keresztény hitelességünk abban mutatkozik meg, hogy befogadjuk-e a kirekesztettet, aki testi sérült, és hogy befogadjuk-e a bűnöst, aki lelki sérült. Keresztény hitelességünk abban mutatkozik meg, hogy befogadjuk-e a kirekesztettet, aki testi sérült, és hogy befogadjuk-e a bűnöst, aki lelki sérült. Nem az eszmékben, hanem ebben!

Ma az emberiségnek olyan férfiakra és nőkre van szüksége, különösképpen hozzátok hasonló fiatalokra, akik életüket nem „félig-meddig” akarják élni, hanem akik készek a legszegényebb és leggyengébb testvéreik önzetlen szolgálatára szentelni életüket, Krisztust követve, aki egészen odaadta magát a mi üdvösségünkért. A rosszal, a szenvedéssel, a bűnnel szemközt Jézus tanítványa számára az egyetlen lehetséges válasz: önmaga odaadása, életéé is, Krisztust követve, a szolgálat magatartása. Ha valaki – aki kereszténynek mondja magát – nem azért él, hogy szolgáljon, az nem szolgál rá, hogy éljen. Életével megtagadja Jézus Krisztust.

A mai estén, kedves fiatalok, az Úr ismét meghív titeket, hogy vállaljatok főszerepet a szolgálatban. Konkrét válasszá akar tenni benneteket az emberiség szükségleteire és szenvedéseire. Azt akarja, hogy az ő irgalmas szeretetének jele legyetek korunk számára! Hogy teljesíteni tudjátok ezt a küldetést, ő megmutatja nektek a személyes elköteleződésnek és önmagatok feláldozásának az útját: ez a kereszt útja. A kereszt útja a mindent vállaló Krisztus-követés boldogságának útja a mindennapi élet gyakran drámai körülményei között, az az út, amely nem fél a sikertelenségtől, a kirekesztéstől vagy a magánytól, mert betölti az ember szívét Jézus teljességével. A kereszt útja Isten életének és stílusának az útja, amelyet Jézus végigjárat velünk egy olyan társadalom ösvényein is, amely nemegyszer megosztott, igazságtalan és romlott.

A kereszt útja nem egy szadomazochista viselkedés! A kereszt útja az egyetlen út, amely legyőzi a bűnt, a rosszat és a halált, mert Krisztus feltámadásának ragyogó világosságába torkollik, és megnyitja az új és teljes élet távlatait. Ez a remény és a jövő útja! Aki nagylelkűen és hittel járja, az reményt és jövőt ad az emberiségnek. Aki nagylelkűen és hittel járja, az a remény és jövő magvait veti el. És én azt szeretném, hogy ti a remény magvetői legyetek!

Kedves fiatalok, azon a nagypénteken sok tanítvány szomorúan tért vissza otthonába, mások inkább vidéki házukba mentek, hogy elfelejtsék egy kicsit a keresztet. Kérdezlek titeket – mindannyian csendben válaszoljatok, szívetek mélyén –: hogyan akartok ma este visszatérni házatokba, szálláshelyetekre, sátratokba? Amikor ma hazamentek, hogyan akarjátok találni magatokat? A világ néz minket. A ti feladatotok, hogy magatokban válaszoljatok erre a kérdésre.