2017. február 19., vasárnap

7. évközi vasárnap


Hirdetések
Kitelepítés 71. évfordulóján megemlékezés lesz a Kalászi templomban és utána az emlékműnél február 19-én  15 órai kezdettel.
Nagyböjti lélekszépítő beszélgetésre és húsvétvárásra várunk szeretettel Nagyböjt első vasárnapján március 5-én vasárnap délután 4-től 6-ig a budakalászi plébánia hittantermébe. Ha van kedvenc nagyböjti versed, történeted  kérjük, hozd magaddal. A további részletekről a padsorok végén elhelyezett meghívókon lehet tájékozódni. Szeretettel: a Szervezők
Nagy szeretettel köszönjük egyházközségünk legfiatalabb tagját, Hegyi Zsombort, aki 15-én szerdán született.
Március 5-én a Duna tévé szeretné közvetíteni a Szentistvántelepi 10 órás Szentmisét. Készüljünk erre az alkalomra, hogy közös imádságunk hitvallás legyen a világ és a tévénézők számára.
 
A héten Damiáni Szent Péter, Szent Péter apostol székfoglalása Polikárp püspök és Mátyás ünnepe lesz. Isten éltessen mindenkit aki a héten ünnepli születés vagy a névnapját  
Szombat Szentistvántelep 18 óra +Csánki István és nejéért Németh Ilonáért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra +Margitért, Lőrincért és hozzátartozókért.
       Budakalász 18 óra +József és fiaiért
Hétfő Budakalász 17.30 rózsaűzér18 óra szabad
Kedd Szentistvántelep 18 óra egyházközségünkért Szent István tiszteletére
Szerda Budakalász 7 óra szabad
Csütörtök Szentistvántelep 18 óra hálából névnap és születésnap alkalmából.
Péntek Budakalász 17.30 óra szentségimádás 18 óra +szülőkért
Szombat Szentistvántelep 18 óra élő Rózsa és +László szülőkért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra Szent Margit tiszteletére
       Budakalász 18 óra +nagysülőkét, gyermekeikért és unokáikért
 
 
 


 Ferenc pápa: Dicsekedni nem szép dolog, nekünk mégis dicsekednünk kell!      Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Már kiskorunkban megtanítják nekünk, hogy nem szép dolog dicsekedni. Az én hazámban a dicsekvőről azt mondják, hogy „páváskodik”. Jogos is, mert ha valaki dicsekszik azzal, ami ő maga, vagy amije van, bizonyos fokú gőgön túl arról is árulkodik, hogy tiszteletlen másokkal, különösen azokkal, akik kevésbé szerencsések nála. Meglepetésünkre azonban Rómaiaknak írt levelének e szakaszában [Róm 5,1–5] Pál apostol kétszer is arra buzdít minket, hogy dicsekedjünk. De hát mivel dicsekszünk jogosan? Mert ha ő dicsekedni buzdít minket, akkor valamivel jogosan dicsekszünk. És hogyan tehetjük ezt anélkül, hogy másokat megbántanánk, hogy bárkit is kirekesztenénk?

Az első esetben arra szólít fel minket, hogy annak a kegyelemnek a bőségével dicsekedjünk, amely a hiten keresztül Jézus Krisztusban ránk áradt. Pál meg akarja velünk értetni, hogy, ha megtanulunk mindent a Szentlélek fényében nézni, akkor észrevesszük, hogy minden kegyelem! Minden ajándék! Ha ugyanis jobban megfigyeljük: az, aki cselekszik – a történelemben és saját életünkben –, nemcsak mi vagyunk, hanem mindenekelőtt Isten. Ő az abszolút főszereplő, szeretetajándékként mindent ő teremt, ő szövi üdvözítő tervének vetülékét, és ő az, aki azt beteljesíti számunkra Jézuson, az ő Fián keresztül. Nekünk az a feladatunk, hogy mindezt felismerjük, hálával fogadjuk, és engedjük, hogy ez dicséretre, áldásra és nagy örömre indítson minket. Ha ezt tesszük, akkor békében élünk Istennel és megtapasztaljuk a szabadságot. Ez a béke pedig kiárad életünk minden területére és kapcsolatára: békében élünk önmagunkkal, békében élünk a családunkban, a közösségünkben, a munkahelyünkön, és mindazokkal, akikkel nap mint nap találkozunk.

Pál arra is buzdít minket, hogy a megpróbáltatások között is dicsekedjünk. Nem könnyű ezt megérteni. Ez nehezebb számunkra, és úgy tűnhet, semmi köze az előbb említett békés állapothoz. Ezzel szemben épp annak a leghitelesebb, legigazabb előfeltételét jelenti. A békét ugyanis, melyet az Úr felkínál és biztosít nekünk, nem úgy kell felfognunk, mint aggodalmaktól, csalódástól, hibáktól, szenvedéstől való mentességet. Ha így lenne, akkor abban az esetben, amikor sikerülne békét teremtenünk, az a pillanat gyorsan elszállna, és elkerülhetetlenül vigasztalanságba esnénk. A hitből fakadó béke ellenben ajándék, annak kegyelme, hogy megtapasztalhatjuk: Isten szeret minket, és mindig mellettünk áll, életünk egyetlen pillanatára sem hagy minket magunkra. Ez pedig, miként az apostol mondja, türelmet terem, mert tudjuk – a legnehezebb és legfájóbb pillanatokban is –, hogy Isten irgalmassága és jósága mindennél nagyobb, és semmi sem tud kiszakítani bennünket az ő kezéből, a vele való kapcsolatból.

Ez tehát az oka annak, amiért a keresztény remény szilárd, amiért nem csal meg. Sosem csal meg! A remény nem csal meg! Nem azon alapszik ugyanis, amit mi tenni tudunk, vagy amik lenni tudunk, de még csak azon sem, amit hinni tudunk. Alapja, tehát a keresztény remény alapja az, aminél hűségesebb és biztosabb semmi más nem lehet, ez pedig az a szeretet, amelyet Isten valamennyiünk iránt érez.

Könnyű azt mondani, hogy Isten szeret minket. Mondjuk is mindnyájan. De gondoljatok csak bele: képesek vagyunk-e mindnyájan kimondani: „Biztos vagyok abban, hogy Isten szeret engem.”? Nem is olyan könnyű kimondani, de igaz. Jó gyakorlat ez, kimondani magunknak: Isten szeret engem. Ez a mi bizonyosságunk gyökere, a remény gyökere. Isten bőségesen kiárasztotta szívünkbe a Lelket – aki Istennek a szeretete –, mint e szeretet munkálóját és biztosítékát, épp azért, hogy táplálni tudja bennünk a hitet és elevenen tudja tartani bennünk ezt a reményt. Ez tehát a bizonyosságunk: Isten szeret engem. „Még ebben a nehéz helyzetben is?” – Isten szeret engem. „De engem is szeret, aki ilyen meg olyan gonoszságot műveltem?” – Isten szeret engem. Ezt a bizonyosságot senki sem veheti el tőlünk. Imádságként kell ismételgetnünk: „Isten szeret engem. Biztos vagyok abban, hogy Isten szeret engem.”

Most már megértjük, miért buzdít minket Pál apostol arra, hogy dicsekedjünk mindezzel. Dicsekszem Isten szeretetével, dicsekszem azzal, hogy Isten szeret engem. A nekünk ajándékozott remény nem különít el minket másoktól, még kevésbé indít arra, hogy mások hitelét rontsuk vagy másokat kirekesszünk, hanem olyan rendkívüli ajándékról van szó, amelynek „csatornáivá” kell lennünk, alázattal és egyszerűen, mindenki felé. És akkor legnagyobb dicsekvésünk az lesz, hogy olyan Isten a mi Atyánk, aki nem személyválogató, aki senkit sem rekeszt ki, hanem minden ember előtt megnyitja otthonát, kezdve a legkisebbektől és a legtávolabb lévőktől, hogy az ő gyermekeiként megtanuljuk vigasztalni és támogatni egymást.

2017. február 11., szombat

6. évközi vasárnap


Hirdetések
Kitelepítés 71. évfordulóján megemlékezés lesz a Kalászi templomban és utána az emlékműnél február 19-én  15 órai kezdettel. 
Megnyílt a cserkészháznál a jégpálya.
Nagypapa-nagymama klub lesz február 14-én 16.30-tól Szentistvántelepen.
Németországból kaptuk a hírt, hogy id. Schmidt Antal 2017 január 24-én elhunyt. Február 7- én temették Althüttében.
Nagyböjti lélekszépítő beszélgetés és húsvétvárás
Nagyböjti lélekszépítő beszélgetésre várunk szeretettel Nagyböjt első vasárnapján március 5-én vasárnap délután 4-től 6-ig a budakalászi plébánia hittantermébe. Ha van kedvenc nagyböjti versed, történeted  kérjük, hozd magaddal. A további részletekről a padsorok végén elhelyezett meghívókon lehet tájékozódni. Szeretettel: a Szervezők
Temetés
Nikolov Sándorné Mária temetése február 17-én 15 órakor lesz a csalogány utcai temetőben.


Szombat Szentistvántelep 18 óra Krisztáért és Karlért gyermekükért Dominikért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra +szülők és nagyszülők
       Budakalász 18 óra +Lászlóért és feleségéért Marcelláért
Hétfő Budakalász elmarad
Kedd Szentistvántelep 18 óra elmarad
Szerda Budakalász 7 óra szabad
Csütörtök Szentistvántelep 18 óra elmarad
Péntek Budakalász 17.30 óra szentségimádás 18 óra+ id. Antal Jánosért, feleségéért Máriáért, fiáért Andrásért
Szombat Szentistvántelep 18 óra +Csánki István és nejéért Németh Ilonáért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra +Margitért, Lőrincért és hozzátartozókért.
       Budakalász 18 óra +József és fiaiért
 
 
A héten Szent Ciril és Metód, Szent Julianna és a Szervita rend 7 alapítójának az ünnepe lesz. Isten éltessen mindenkit aki a héten ünnepli születés vagy a névnapját  


 Ferenc pápa: Ne álljunk szóba a kísértővel, imádkozzunk Istenhez!

Mindannyiunkkal előfordul, hogy gyöngének érezzük magunkat a kísértésben, és ilyenkor Jézus kegyelme segít, hogy ne rejtőzzünk el az Úr elől, hanem bocsánatot kérjünk, fölálljunk, és továbblépjünk – tanította a pápa. A napi olvasmányhoz (Ter 3,1–8) fűzve gondolatait az ördög kísértéseiről szólt, aki megpróbálkozott Ádámmal, Évával és Jézussal is.

A sátánnal azonban nem szabad szóba állni, mert bűnbe esünk, és megront minket – figyelmeztetett a szentatya. – A kísértések odavezetnek, hogy elbújunk az Úr elől, magunkra maradunk vétkünkkel, bűnünkkel, romlottságunkkal.

A Teremtés könyvének mai szakasza Ádám és Éva paradicsombeli megkísértését írja le. A pápa ehhez kapcsolta Jézus megkísértését a pusztában, hogy rámutasson, miként hat az ördög.

A gonosz a paradicsomban kígyó alakjában jelenik meg: vonzó, és ravaszul megpróbál becsapni, „szakértő” ebben, ő a hazugság atyja, hamis. A sátán tudja, hogyan kell megtéveszteni és becsapni az embereket. Ezt teszi Évával: kellemes légkört teremt számára, és beszédbe elegyedik vele, majd lépésről lépésre oda vezeti, ahova akarja. Jézussal más a helyzet, ott az ördög pórul jár – emlékeztetett Ferenc pápa. – Megpróbál párbeszédet kezdeményezni Krisztussal is, az ördög ugyanis beszédével hálózza be az embereket. Megpróbál túljárni az eszén, de Jézus nem hagyja magát. Az ördög tehát olyan, amilyen, de Jézus válasza Isten szava. Az ördöggel ugyanis nem lehet párbeszédet folytatni, különben úgy járunk, mint Ádám és Éva, meztelenek leszünk.

Az ördög rossz adós, nem jól fizet! Csaló! Mindent megígér, aztán pőrén otthagy. Jézus is mezítelenül végezte, de a kereszten, mert engedelmeskedett az Atyának, és az egy másik út volt. A kígyó, az ördög agyafúrt: nem lehet beszélgetni az ördöggel. Mind tisztában vagyunk vele, hogy mik azok a kísértések, mert mindannyian átélünk kísértéseket: a hiúság, a gőg, a kapzsiság, a fösvénység és sok más dolog kísértését – folytatta a szentatya.

Manapság sokat beszélünk a korrupcióról. Emiatt is segítségért kell folyamodnunk az Úrhoz. A sok korrupt ember, a nagy halak a világban, akiket az újságokból ismerünk, talán egy aprósággal kezdték, teszem azt, elállították a mérleget, és egy kilogrammnak tüntették fel azt, ami valójában csak 90 dekagramm volt. A korrupció kicsiben kezdődik, mint ez, a beszélgetéssel: „Nem is igaz, hogy árt neked ez a gyümölcs! Edd csak meg, finom! Apróság, senki nem veszi észre. Rajta, gyerünk!” És apránként, fokról fokra bűnbe esünk, korrupttá válunk – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Az Egyház ezért arra tanít, hogy ne legyünk naivak, hadd ne mondjam, együgyűek, hanem tartsuk nyitva a szemünket és kérjünk segítséget az Úrtól, mert egyedül nem boldogulunk. Ádám és Éva elrejtőzik az Úr elől, holott Jézus kegyelmére van szükség ahhoz, hogy visszatérjünk és bocsánatot kérjünk – hangsúlyozta a szentatya. – A megkísértéskor nem szabad beszédbe elegyednünk, hanem imádkoznunk kell: „Segíts, Uram, gyönge vagyok. Nem akarok elbújni előled.” Ez a bátor viselkedés, így győzhetünk.

Ha belemegyünk a párbeszédbe, a végén vesztesen kerülünk ki. Az Úr adja meg a kegyelmet és kísérjen minket ebben a bátorságban, és ha gyöngeségünk miatt becsapnak minket a kísértésben, az Úr öntsön belénk bátorságot, hogy továbbmenjünk. Ezért, emiatt jött el Jézus – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.

 

2017. február 4., szombat

5. évközi vasárnap


Hirdetések
Elsővasárnap van. A szentmiséken templomaink javára gyűjtünk. A reggeli szentmisék után rózsafűzér titokcsere lesz.
A szentmisék végén balazsolás lesz.
Megnyílt a cserkészháznál a jégpálya.
Február 11-én hittanos farsang lesz a cserkészháznál. A hitoktatóknál lehet jelentkezni.
Baba-mama klub lesz csütörtökön 10 órától Szentistvántelepen.
Nagypapa-nagymama klub lesz február 14-én 16.30-tól Szentistvántelepen.
 
Örömmel köszöntjük egyházközségünk legfiatalabb tagjait:
Szlivka Domonkost aki január 28-án született és
Antal Kristófot, aki január 29-én látta meg a napvilágot.
 
Február 10-én a faluházban dr. Kulin Ferenc tart előadást Mit adott a reformáció a magyarságnak címmel.
 
Temetés
Hetényi Lóránt temetése február 10-én 11 órakor lesz a Katolikus temetőben. Lelkiüdvéért szentmisét mutatunk be a temetés után.
 


Szombat Szentistvántelep 18 óra Mónikáért és Antalért
Vasárnap: Budakalász 8 óra hívekért
       Szentistvántelep 10 óra +Németh Mihályért
       Budakalász 18 óra +Déd és nagyszülőkért
Hétfő Budakalász 17.30 rózsafűzér 18.00+szülők és nagyszülőkért
Kedd Szentistvántelep 18 óra +Borné Sinka Gabrielláért
Szerda Budakalász 7 óra szabad
Csütörtök Szentistvántelep szentségimádás 18 óra szabad
Péntek Budakalász 17.30 óra szentségimádás 18 óra Hornyák Gergely és neje Stefániáért
Szombat Szentistvántelep 18 óra Krisztáért és Karlért gyermekükért Dominikért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra +szülők és nagyszülők
       Budakalász 18 óra +Lászlóért és feleségéért Marcelláért
 
 
A héten Miki Szent Pál és társai japán vértanúkra, Emiliáni Szent Jeromosra, Szent Skolasztikára és A lourdesi Boldogságos Szűzre emlékezik az Egyház. Isten éltessen mindenkit aki a héten ünnepli születés vagy a névnapját  


 Ferenc pápa: Jézus mindig az emberek között jár

Ha állhatatosan Jézusra függesztjük tekintetünket, csodálkozva vesszük észre, hogy ő az, aki szeretettel néz mindannyiunkra. Erről beszélt Ferenc pápa január 31-én, Bosco Szent János liturgikus emléknapján a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A Zsidókhoz írt levél szerzője a napi szentleckében (Zsid 12,1–4) arra buzdít minket, hogy türelemmel és állhatatosan emeljük tekintetünket Jézusra. Az evangéliumi szakaszban (Mk 5,21–43) pedig Jézus ránk néz, és észrevesz minket. Jézus közel van, mindig az emberek között jár – magyarázta a pápa.
Nem a személyi testőreivel van, akik vigyáznak, hogy ne érjenek hozzá az emberek. Nem, nem! Jézus ott maradt, és az emberek tolongtak körülötte. Jézus ahányszor kimozdult, egyre nőtt a tömeg. A „statisztika-szakértők” lehet, hogy azt mondták volna: „Csökken Jézus rabbi népszerűsége...” De ő mást keresett: az embereket. Az emberek pedig őt: Jézust nézték, és ő állta a tekintetüket. „Igen, igen, az embereket nézte, a sokaságot” – „Nem, mindegyiket egyenként!” És ebben áll Jézus tekintetének a sajátossága. Jézus nem mossa egybe az embereket, ő személyenként nézi őket.

Márk evangéliuma két csodát beszél el: Jézus meggyógyít egy tizenkét éve vérfolyásban szenvedő asszonyt, aki a tömegben megérinti ruhája szélét. És ő észreveszi, hogy megérintették. Aztán föltámasztja a zsinagóga egyik elöljárójának, Jairusnak a tizenkét éves kislányát. Észreveszi, hogy a lány éhes, és szól a szüleinek, hogy adjanak neki enni. Jézus tekintete tehát a nagy dolgoktól az aprókig terjed. Így néz ő: mindannyiunkat, de egyenként, személyenként. Nézi a nagy gondjainkat vagy a nagy örömeinket, de nézi az apró dolgainkat is. Mert közel van. Jézust nem rettentik el a nagy dolgok, de a kicsiket is számontartja. Így néz Jézus – fejtette ki szentbeszédében a pápa.
Ha türelemmel és kitartással futjuk meg az előttünk lévő pályát, tekintetünket Jézusra emelve, akkor az történik majd velünk, ami a tömeggel Jairus lányának föltámasztása után: nagyon fogunk csodálkozni. A szentatya homíliája végén szokás szerint arra kérte a híveket, hogy gondolkozzanak el, hogyan érinti ez személyes életüket, tegyék föl a kérdéseket maguknak: Én megyek előre, Jézusra nézve, őrá függesztve tekintetemet, és mit találok? Azt, hogy ő is engem néz! És ez nagy csodálkozásra késztet engem. Ez a Jézussal való találkozás miatti csodálat. De mi félünk! Ne féljünk, mint ahogy nem félt az az idős asszony megérinteni Jézus ruhája szegélyét. Ne féljünk! Fussuk meg ezt az utat, mindig Jézusra függesztve tekintetünket! És szép meglepetésben lesz részünk, ami csodálattal tölt el minket: maga Jézus is ránk függeszti tekintetét – mondta végül a kedd reggeli szentmisén Ferenc pápa.

2017. január 29., vasárnap

4. évközi vasárnap


Hirdetések
A héten elsőcsütörtök és elsőpéntek lesz. Idős beteg testvéreinket a szokott időben fogom felkeresni.
Szent István alapítvány február 3-án 19 órakor újévi koncertet szervez Berecz András fellépésével a Budakalászi templomban.
Február 10-én a faluházban dr. Kulin Ferenc tart előadást Mit adott a reformáció a magyarságnak címmel.
Megnyílt a cserkészháznál a jégpálya.
Temetés
Szomorú szívvel adjuk hírül, hogy Hetényi Lóránt a múlt héten távozott az élők sorából. Imádkozzunk érte.
Cseverésző bál  Az 1111. Szent István Cserkészcsapat szeretettel vár minden cserkészt és vezetőt, régi tagot, szülőt, családtagot, barátot február 4-én, szombaton 19 órától hagyományos CseVeRéSző báljára a budakalászi Faluházban. Batyus bál lesz némi vendégváróval, színdarabbal, tánctanulással és koktélokkal.
További informácio facebookon: CseVeRéSző Bál 2017


Szombat Szentistvántelep 18 óra Házaspárért (Kittiért, Mátéért) és gyemkekükért Mátéért.
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra buszbaleset áldozataiért
       Budakalász 18 óra +Sándor
Hétfő Budakalász 17.30 rózsafűzér 18.00+Tóth Gusztávért
Kedd Szentistvántelep reggel 8 óra Öcsikéért
Szerda Budakalász 7 óra +édesanyáért
Csütörtök Szentistvántelep szentségimádás 18.00+Piroska
Péntek Budakalász 17 óra engesztelő imaóra 18óra szabad
Szombat Szentistvántelep 18 óra Mónikáért és Antalért
Vasárnap: Budakalász 8 óra hívekért
       Szentistvántelep 10 óra +Németh Mihályért
       Budakalász 18 óra +Déd és nagyszülőkért
 
 
A héten Bosco Szent János, Gyertyaszentelő Boldogasszony és Szent Balázs napja lesz. Isten éltessen mindenkit aki a héten ünnepli születés vagy a névnapját  


 Ferenc pápa: Nem nekünk kell megtanítani Istennek, hogy mit kell tennie!

Az Ószövetség által bemutatott nőalakok közül kiemelkedik a nép egyik nagy hősnője: Judit. A nevét viselő szentírási könyv elbeszéli Nabukodonozor király nagyszabású katonai hadjáratát, aki Ninivében uralkodik, és kiszélesíti birodalmának határait a környező népek legyőzésével és szolgaságba döntésével. Az olvasó megérti, hogy itt egy legyőzhetetlen ellenséggel állunk szembe, akinek nyomában csak halál jár, és aki már eljut egészen az ígéret földjéig. Nabukodonozor hadserege ugyanis, ostrom alá veszi Betúliát, és elvágja a vízellátást, hogy ezáltal megtörje a népesség ellenállását.

A helyzet annyira drámaivá válik, hogy a városlakók a vénekhez fordulnak, és kérik, hogy adják meg magukat az ellenségnek. Kétségbeesett a fogalmazásuk: „Most már nincs senki, aki megmenthetne bennünket. Isten a kezükbe adott minket, hogy a szomjúság földre tiporjon bennünket előttük, és teljesen elpusztulunk. Ezért most hívjátok őket ide! Adjátok át az egész várost Holofernész embereinek és egész seregének, hogy kizsákmányolják” (Jud 7,25–26). A vég immár elkerülhetetlennek tűnik, az Istenben való bizalom képessége kimerült. Az Istenben való bizalom képessége kimerült. Hányszor kerülünk mi is határhelyzetekbe, amikor már azt sem érezzük, hogy képesek lennénk bízni az Úrban! Kemény kísértés! És ellentmondásos módon úgy tűnik, hogy a haláltól való megmenekülés érdekében nem marad más lehetőség [a városlakók előtt], mint átadni magukat annak kezére, aki megöli őket. Tudják, hogy ezek a katonák kizsákmányolják majd a várost, a nőket rabszolgákká teszik, és mindenki mást megölnek. Ez pontosan a „határ”.

Látva ezt a nagy elkeseredést, a nép vezetője megpróbál kapaszkodót adni a reményhez: még öt napig tartsanak ki, és várják Isten szabadító beavatkozását. Ám halvány ez a remény, amely erre a következtetésre vezeti: „Ha eltelnének ezek a napok anélkül, hogy segítség érkezne, szavaitok szerint fogok eljárni” (Jud 7,31). Szegény ember: zsákutcában volt! Öt napot engedélyeznek Istennek – ebben áll a bűn –, tehát öt napot engedélyeznek Istennek arra, hogy beavatkozzon; öt nap várakozás, de már látva a véget.

Ebben a helyzetben lép színre Judit, a gyönyörű és nagy bölcsességű özvegyasszony, aki a hit nyelvén beszél a néphez. Bátor asszony, aki a nép elé áll, és megfeddi őket: „Próbára teszitek az Urat, a Mindenhatót? […] Nem, testvéreim! Óvakodjatok attól, hogy haragra ingereljétek az Urat, Istenünket! Mert ha nem akar is minket ez alatt az öt nap alatt megsegíteni, van ereje ahhoz, hogy azokban a napokban, amikor neki tetszik, megoltalmazzon, vagy ellenségeink szeme láttára elpusztítson minket. […] Ezért amíg várjuk, hogy megszabadít, hívjuk segítségül! Ha úgy tetszik neki, meghallja szavunk” (Jud 8,13.14–15.17). Ez a remény nyelve. Kopogtassunk Isten szívén, hiszen ő Atya, ő meg tud menteni minket. Ez az özvegyasszony azt is kockáztatja, hogy lejáratja magát a többiek előtt! De bátor! Megy előre! Ez az én személyes véleményem: a nők bátrabbak a férfiaknál.

Judit egy próféta erejével megrója népének férfi tagjait, hogy visszavezesse őket az Istenben való bizalomhoz; egy próféta tekintetével messzebbre lát a vezetők látóhatáránál, amelyet a félelem még szűkebbre von. Isten biztosan cselekedni fog – állítja Judit –, a javaslat az ötnapos várakozásra viszont próbálkozás az ő megkísértésére és az akarata alóli kibújásra. Az Úr szabadító Isten – Judit hisz ebben –, bármilyen formát válasszon is erre. Megmentést jelen az is, ha kiszabadítja őket az ellenség kezéből és élni engedi őket, de az ő kifürkészhetetlen terveiben megmentés lehet az is, ha halára adja őket. A hit asszonya, ő tudja ezt! Aztán ismerjük a végét, tudjuk, hogy fejeződik be a történet: Isten megmenti őket.

Kedves testvéreim! Soha ne támasszunk feltételeket Istennek, hagyjuk inkább, hogy a remény legyőzze félelmeinket! Istenben bízni azt jelenti, hogy belépünk az ő terveibe anélkül, hogy bármit is követelnénk, azt is elfogadva, hogy megmentése és segítsége várakozásainktól eltérő módon ér el hozzánk. Mi az Úrtól életet, egészséget, szeretetet, boldogságot kérünk, és jogosan tesszük, de abban a tudatban, hogy Isten a halálból is képes életet fakasztani, hogy béke tölthet el minket a betegségben is, derűs lehet a lelkünk a magányban is, és boldogság tölthet el minket könnyek között is. Nem nekünk kell megtanítani Istennek, hogy mit kell tennie, vagy hogy mire van szükségünk. Ő jobban tudja nálunk, és bíznunk kell benne, mert az ő útjai és gondolatai mások, mint a miénk.

Az út, amelyet Judit mutat nekünk, az a bizalom, a békés várakozás, az imádkozás és az engedelmesség útja. A remény útja. Könnyű beletörődések nélkül, megtéve minden tőlünk telhetőt, de mindig megmaradva az Úr akaratának követésében, hiszen – jól tudjuk – Judit sokat imádkozott, sokat győzködte a népet, aztán pedig bátran elment, kitalálta, hogyan tud a hadvezér közelébe férkőzni, és sikerült levágnia a fejét, elvágni a torkát. Bátor asszony, hitben és tettekben! És mindig az Urat keresi. Juditnak ugyanis megvan a terve, sikeresen megvalósítja, és népét győzelemre vezeti, de magatartását mindig az a hit vezérli, amely mindent Isten kezéből fogad, és biztos az ő jóságában.

Ekképpen egy hittel és bátorsággal teli asszony visszaadja a halálveszélyben lévő nép erejét, népét a remény útjára vezeti, de nekünk is megmutatja ezt az utat. Mi pedig, ha egy kicsit felidézzük, hányszor hallottunk bölcs és bátor szavakat egyszerű emberektől, egyszerű asszonyoktól, akikről azt gondolná az ember – anélkül, hogy megvetné őket –, hogy tudatlanok… Mégis ezek Isten bölcsességéről árulkodó szavak! A nagymamák szavai… Hányszor előfordul, hogy a nagymamák találják meg a megfelelő szót, a remény szavát, mert van élettapasztalatuk, sokat szenvedtek, Istenre hagyatkoztak, és az Úr ajándékoz meg minket azzal, hogy a reményt adó tanácsot kapunk. Ha ezen az úton járunk, a húsvéti öröm és világosság tölt el bennünket, amikor Jézus szavaival az Úrra bízzuk magunkat: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd!” (Lk 22,42). Ez a bölcsesség, a bizalom és a remény imája.

2017. január 21., szombat

3. évközi vasárnap


Hirdetések
Szent István alapítvány február 3-án 19 órakor újévi koncertet szervez Berecz András fellépésével a Budakalászi templomban.
Megnyílt a cserkészháznál a jégpálya.
Gitáros énekkar január 22-én este fog énekelni a Szentmisén.
Aki szeretne házszentelést kérni, jelezze nálam.
Baba-mama klub lesz január 26-án 10 órától Szentistvántelepen.
Temetés
Györkös Zoltánné Margit testvérünk temetése január 24-én 11 órakor lesz a Szentistvántelepi temetőben.
Garay Sándor temetése január 16-án 15 órakor lesz a Csalogány utcai köztemetőben. Megemlékező misét január 29-én este tartunk.
Cseverésző bál
Az 1111. Szent István Cserkészcsapat szeretettel vár minden cserkészt és vezetőt, régi tagot, szülőt, családtagot, barátot február 4-én, szombaton 19 órától hagyományos CseVeRéSző báljára a budakalászi Faluházban. Batyus bál lesz némi vendégváróval, színdarabbal, tánctanulással és koktélokkal.
További informácio facebookon: CseVeRéSző Bál 2017
 


Szombat Szentistvántelep 18 óra +Hermináért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra busztragédia áldozataiért
       Budakalász 18 óra +Mirk Ágnesért
Hétfő Budakalász 17.30 rózsafűzér 18.00 Soproni és Siníi család élő és elhunyt tagjaiért
Kedd Szentistvántelep 18 óra szabad
Szerda Budakalász 7 óra szabad
Csütörtök Szentistvántelep 17.30 szentségimádás18.00 szabad
Péntek Budakalász 17.30 szentségimádás 18 óra Vera és György testvérünkért
Szombat Szentistvántelep 18 óra szabad
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra +Piroskáért
       Budakalász 18 óra szabad
 
 
A héten Szent Vince diakónus, Sziléziai Szent Ferenc, Szent Pál apostol megtérése, Szent Timóteus és Titusz,  Merici Szent Angéla és Aquinói Szent Tamás ünnepe lesz. Isten éltessen mindenkit aki a héten ünnepli születés vagy a névnapját  


 Ferenc pápa: Sokszor a félelem, a veszély tanít meg minket remélni és imádkozni!

A Szentírásban Izrael prófétái közül kiemelkedik egy kissé furcsa alak, egy olyan próféta, aki megpróbál elbújni az Úr hívása elől, nem hajlandó Isten megmentő tervének szolgálatába állni. Jónás prófétáról van szó, akinek történetét egy csupán négy fejezetből álló könyvecske meséli el: egyfajta példabeszéd ez, amely fontos tanítást tartalmaz, a megbocsátó Isten irgalmasságáról tanít.

Jónás egy „kifelé haladó” próféta, de menekülésben lévő próféta is! Kifelé haladó próféta, akit Isten a „perifériára” küld, Ninivébe, hogy megtérítse annak a nagyvárosnak a lakosait. Ninive azonban egy izraelita számára, mint amilyen Jónás, fenyegetést jelentett, ellenségest területnek számított, amely magát Jeruzsálemet veszélyeztette, s ezért inkább el kellett volna pusztítani, pláne nem megmenteni. Ezért amikor Isten elküldi Jónást prédikálni abba a városba, a próféta, mivel ismeri az Úr jóságát és megbocsátó szándékát, próbál kibújni a feladat alól, és menekülni kezd.

Menekülése során a próféta pogányokkal kerül kapcsolatba, annak a hajónak a matrózaival, amelyre felszállt, hogy messzire kerüljön Istentől és küldetésétől. Messzire menekül, hiszen Ninive a mostani Irak térségében volt, ő pedig Spanyolország felé veszi az irányt, vagyis komolyan menekül. És éppen ezeknek az embereknek a magatartása az, ahogyan később Ninive lakosaié, ami alkalmat ad arra, hogy ma egy kicsit elgondolkodjunk a reményről, mely a veszéllyel és halállal szemközt imádságban fejeződik ki.

A tengeren való áthajózás során ugyanis hatalmas vihar támad, Jónás pedig lesétál a hajó rakterébe, s ott álomba merül. A matrózok viszont, mivel látják vesztüket, „mindegyik imádkozni kezdett saját istenéhez”: pogányok voltak (Jón 1,5). A hajóskapitány felrázza Jónást: „Hogyhogy alszol? Kelj fel, és imádkozz Istenedhez! Talán megemlékezik rólunk Isten, és nem kell elvesznünk!” (Jón 1,6). Ezeknek a „pogányoknak” a reakciója a megfelelő reakció a halállal, a veszéllyel szemközt; mert az ember az ilyen helyzetben teljesen megtapasztalja kiszolgáltatottságát és megmentésre szorultságát. A haláltól való ösztönös rémület feltárja annak szükségességét, hogy reméljünk az élet Istenében. „Talán megemlékezik rólunk Isten, és nem kell elvesznünk”: ezek az imádsággá vált remény szavai, azé az aggódó esedezésé, amely a közvetlen halálveszélybe került ember ajkáról fakad.

Nagyon könnyen lebecsüljük az Istenhez fordulást a szükségben, mintha csak érdekből mondott s ezért tökéletlen imádság lenne. Isten azonban ismeri gyengeségünket, tudja, hogy azért emlékezünk őrá, hogy segítséget kérjünk, és Isten egy apa elnéző mosolyával jóindulatúan válaszol.

Amikor Jónás elismeri felelősségét, és a tengerbe dobatja magát, hogy megmentse útitársait, a vihar elül. A közelgő halál imádkozni késztette azokat a pogány embereket, és elérte, hogy a próféta mindenek ellenére megélje saját hivatását, vagyis mások szolgálatát, elfogadva, hogy feláldozza magát értük; most pedig a halál az életben maradtakat arra vezeti, hogy felismerjék és magasztalják az igaz Istent. A matrózok, akik félelmükben saját isteneikhez fohászkodtak, most őszinte istenfélelemmel felismerik az igaz Istent, áldozatokat mutatnak be és fogadalmi ajándékokat szentelnek neki. A remény, mely imádkozni késztette őket, hogy meg ne haljanak, még hatalmasabbnak bizonyul, és olyan művet visz végbe, amely azt is meghaladja, amiben reménykedtek: nemcsak nem vesznek oda a viharban, hanem meg is nyílnak az ég és föld egyetlen igaz Urának felismerésére.

Később Ninive lakói is, félve a pusztulástól, imádkozni fognak, amire az Isten megbocsátásába vetett remény indítja őket. Bűnbánatot tartanak, segítségül hívják az Urat, és megtérnek hozzá, kezdve a királlyal, aki a hajóskapitányhoz hasonlóan hangot ad reményének: „Ki tudja, hátha irgalmas lesz Isten […], és nem kell elvesznünk!” (Jón 3,9). Őket is, miként a hajón utazókat a viharban, az, hogy szembe kellett nézniük a halállal, és megmenekültek, elvezette az igazságra. Így az isteni irgalmasság jegyében, és még inkább a húsvéti misztérium fényében, a halál – miként Assisi Szent Ferenc számára – „halálnővérünkké” válhat, és minden ember számára, valamennyiünk számára, azt a meglepő alkalmat jelentheti, amikor megismerjük a reményt és találkozunk az Úrral. Adja meg az Úr, hogy megértsük ezt az imádság és remény közötti kapcsolatot! Az imádság segít előrehaladnod a reményben, amikor pedig beborul az ég, még több imára van szükség! És akkor reményből is több lesz! Köszönöm!

2017. január 15., vasárnap

2. évközi vasárnap


Hirdetések
Képviselőtestületi gyűlés lesz január 14-én szombaton 18.45-től Szentistvántelepen és 15-én vasárnap 19 órától Budakalászon.
A plébánia költségvetése megtekinthető irodaidőben.
Szent István alapítvány február 3-án 19 órakor újévi koncertet szervez Berecz András fellépésével a Budakalászi templomban.
Megjelent a Szeressétek egymást c újság új száma (350Ft)
Megnyílt a cserkészháznál a jégpálya.
Gitáros énekkar január 22-én este fog énekelni a Szentmisén.
Aki szeretne házszentelést kérni, jelezze nálam.
Szentistvántelep
Nagypapa-nagymama klub lesz február 14 kedden 16.30-tól Telepen.
Baba-mama klub lesz január 26-án 10 órától.
Temetés
Szalay László testvérünk temetése január 17-én 14 órakor lesz az Óbudai temetőben.
Varga Piroska temetése január 18-án 11 órakor lesz a Szentendrei köztemetőben.
A héten Árpádházi Szent Margit , Szent Fábián pápa és Szent Ágnes ünnepe lesz. Isten éltessen mindenkit aki a héten ünnepli születés vagy a névnapját

 
Szombat Szentistvántelep 18 óra +Andrea
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra rózsafűzér társulat élő és +tagjaiért
       Budakalász 18 óra +édesapáért és fiáért Sándorért
Hétfő Budakalász 17.30 rózsafűzér 18.00 egyházközségünkért, Szent István tiszteletére
Kedd Szentistvántelep 18 óra egyházközségünkért, Szent István tiszteletére
Szerda Budakalász 7 óra szabad
Csütörtök Szentistvántelep 17.30 szentségimádás18.00 szabad
Péntek Budakalász 17.30 szentségimádás 18 óra +Kertész Jánosért gyászmise
Szombat Szentistvántelep 18 óra +Hermináért
Vasárnap: Budakalász 8 óra püspök szándékára
       Szentistvántelep 10 óra szabad
       Budakalász 18 óra +Mirk Ágnesért
 
 
 


 Ferenc pápa: A jelen a szívünkben dől el

Az életünk a mában zajlik, nem megismételhető módon. Ne keményítsük meg a szívünket, ne legyünk hitetlenek, hanem nyíljunk meg az Úr előtt! A szívünkben dől el ugyanis a jelen – mondta január 12-én a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén a pápa.

„Bárcsak hallgatnátok ma az Úr szavára: „Ne legyetek keményszívűek” – idézte a pápa a Zsidókhoz írt levélből vett olvasmányt (Zsid 3,7–14), majd a jelen és a szív fontosságáról beszélt.

A Szentlélek arra figyelmeztet, hogy a mában éljünk, mert életünk ma zajlik, ami után nem lesz visszajátszás, holnap. Ma kaptuk meg Isten szeretetét, ígéretét, hogy megtaláljuk őt, és ebben a mában újíthatjuk meg szövetségünket az Istenhez való hűségben. Mából azonban csak egy van az életünkben, mi pedig hajlamosak vagyunk rálegyinteni és azt mondani: „Majd holnap megcsinálom”. A holnap kísértése ez, ami viszont nem jön el, ahogy maga Jézus mondta a tíz szűzről szóló példázatában. Az öt balga szűz nem vitt magával olajat a lámpáshoz, s amikor elmentek olajért, és odaértek végül az ajtóhoz, már zárva találták (vö. Mt 25,1–13). A pápa utalt a Lukács evangéliumában szereplő példabeszédre is, amikor a kint maradottak zörgetik az ajtót, mondván: „veled ettünk, veled voltunk…” Ám az Úr így felel: „Nem ismerlek benneteket, későn érkeztetek” (vö. Lk 13,22–27).

Ezt nem azért mondom, hogy megijesszelek benneteket, hanem csak azért, hogy megértsétek, az életünk a mában zajlik. Most vagy soha. Én ezt gondolom – magyarázta a szentatya a híveknek. A holnap az örök holnap lesz, amely soha nem alkonyul, az Úrral örökké tart – ha hűségesek vagyunk a mában. A kérdés tehát az, amit a Szentlélek is föltett: Hogy élem meg a mát?

A másik szó, amit az olvasmány megismétel, a szív. A szívünkkel találkozunk ugyanis az Úrral, és Jézus gyakran korholja a késlekedő szívűeket, akik későn értik meg a dolgokat. A feladatunk tehát az, hogy ne keményítsük meg a szívünket, és kérdezzük meg magunktól, hogy hitetlenek vagyunk-e és eluralkodott-e rajtunk a bűn. A szívünkben dől el a jelen. Nyitott-e a szívünk az Úr előtt? A pápa elmondta, hogy mindig megindítja, amikor idős emberek, sok pap és apáca kéri: imádkozzon érte, hogy kitartson a végsőkig. „De hiszen szépen leélted az életedet, minden napodat az Úr szolgálatának szentelve, és most félsz?” – mondja a pápa, mire ők azt a választ adják: „Nem, nem: az életem napja még nem áldozott le: szeretném teljesen megélni az életet, imádkozni, hogy a jelen a maga teljességében érkezzen el, szívem állhatatos legyen a hitben, ne rontsa meg a bűn, a rossz szokások, a romlottság…”

Ferenc pápa újból hangsúlyozta: a ma mindennap eljön, de soha nem ismétlődik meg. A napok addig követik egymást, amíg az Úr azt nem mondja: elég. A ma viszont nem ismétlődik meg, ilyen az élet. A szívünk pedig legyen nyitott az Úr előtt, ne zárjuk be, ne keményítsük meg, ne legyen hitetlen, romlott, ne uralkodjon el rajta a bűn. Az Úr sok olyan emberrel találkozott, aki bezárta a szívét: a törvénytudókkal, az őt üldözőkkel, akik próbára tették, hogy elítéljék, és végül sikerült is nekik. Ma csupán ezt a két szót vigyük haza magunkkal. Hogyan élem meg a mát? Az alkony akár ma is eljöhet, ma vagy csak sok nap múlva. De hogyan élem meg a mát az Úr jelenlétében? És a másik: milyen a szívem? Nyitott? Állhatatos a hitben? Hagyom, hogy az Úr szeretete vezesse szívemet? Ezzel a két kérdéssel kérjük az Úrtól a kegyelmet, amelyre mindannyiunknak oly nagy szüksége van – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.